Miért bomlik fel a házasságok 50%-ka?

Magyarországon az állam nem ismeri el az egyházi házasságkötést. Mi köze van ennek, a világviszonylatban is magas hazai válások számához? Még mondásainkban is él, hogy a házasságnak számos civilizációban valamikor egyes-egyedül egyházi formája létezett. Ez az esemény korábban, a ma primitívnek titulált társadalmak idején is a vallás területére esett, sámánok és törzsi varázslók vezették a ceremóniát. Nincs azzal semmi baj, hogy léteznek polgári esküvők, viszont elvitatni az egyházaktól azt, hogy legalább annyira érvényes lehetne az oltalmuk alatt való házasságkötés, az nélkülöz minden történelmi alapot és hagyományt. Merészség lenne párhuzamot vonni a válások magas száma és a polgári esküvők kötelező rendszere közé, hiszen az emberi kapcsolatok alapvetően nem ezeken a szertartásokon dőlnek el. Az viszont biztos, hogy az egyházaknak van hagyománya vagy tudása – jó esetben mindkettő - arról, hogy miként élhetne egy pár hosszú és tisztességes életet. Márk evangéliuma (10:7-9) így szól: „Annakokáért amit Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza.” Egy parancs persze annyit ér, amennyit a párok magukra kötelezőnek ismernek el. Ahhoz, hogy az emberek alapvető erkölcsi tanításokat magukénak fogadjanak el, ahhoz valahol meg kell ismerkedniük ezekkel a tanításokkal. Pontosan ez az, ami hiányzik az állami szertartás mögül. Nincs mögötte egy filozófia, melynek része a gyermek olyan neveltetése, hogy amikor majd felnőtt lesz, akkor a házasság számára is szent dolog legyen. Amikor egy felnövekvő embernek nincsenek meg az információi a hűség fontosságáról, akkor a házasságról, az annak keretében való viselkedésről a televízió műsorokból szedi majd a példát. E műsorok alapján az lesz számára a „normális”, ha veszekedik, semmibe veszi és megcsalja a párját, a gyermekeit pedig „rövid úton lerendezi”. Az élethez már csak azért is, mert társas módon vehetünk csak benne részt, tudás kell. A mai, botrány-orientált média nem közvetít valódi tudást. Az iskola telezsúfolt oktatási anyagai pedig csak arra jók, hogy haszontalanságokkal és sikertelenséggel terheljék túl a fiatalok elméjét. Legalább a házasságot illetően érdemes lenne visszatérni az egyházak fontosságához, nem annyira a szertartások miatt, mint inkább azért, mert a vallás területén vannak ismeretek a házastársi hűség értékéről, a gyermeknevelés fontosságáról. Ha egy társadalom ezt nem fogja fel, akkor nehezen érti majd meg, hogy miért fogy létszáma egyre és egyre. Persze fontos maga a szertartás is. A keresztény liturgiák gyönyörű esküvőket tartalmaznak, de fontosabb, hogy a hitben nevelkedett fiatalok sokat tanulnak hűségről, szeretetről, melyekre szükségük van a házasság megtartásához. A modern vallásoknak is meg van a maga szertartás rendszere: az L. Ron Hubbard által kidolgozott Szcientológia esküvő hihetetlen könnyedséggel folyik, egyszerre magasztos és modern, s ami lényegesebb, a Szcientológia hatalmas tudástárában számos könyv és tanfolyam ad ismereteket szeretetről, kölcsönös elismerésről, egymásért való kiállásról. Nehéz is lenne magas nívón tartani egy házasságot a Teremtő szándéka, valamint saját magunk és társunk őszinte megbecsülése nélkül. Ezekről pedig bőségesen van tudás a vallásokban és szerencsétlen társadalom az, amely nem merít belőlük, de minimum ne csodálkozzon akkor azon, ha a megkötött házasságok feléről előre elmondható, hogy fel fog bomlani.