„A függetlenség napja mindig a külső- belső mosollyal virrad fel. Amíg nincs mosoly, miről szól az élet? Görcsölésről? Arról, hogy összehúz a félelem?” /Dr. Csernus/ …A nő konyhapultnál állt. Olyan erővel markolt testébe az ismert tehetetlenség, és a belőle fakadó, kirobbanni akaró düh, hogy úgy érezte, lelke egy őrült sebességgel zakatoló, másodpercek múlva kisikló vagon. Hallani akarta. Igen. Görcsös volt és követelőző. Hallani akarta tőle azt a néhány szót, melyet más dolog kapcsán nehézség nélkül ki tudott mondani. ’Fontos vagy nekem.’ Ennyi. Olyan egyszerű kérésnek tűnt.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás