„Kötelező lesz bizonyos, eddig elhanyagolt témákat tanítani, ilyenek például a művészet és honvédelmi nevelés, a KRESZ, az egészségnevelés, a családi életre nevelés, a pénzügyi-fogyasztóvédelmi ismeretek vagy a hon- és népismeret”, írja az egyik internetes portál nemrégiben a közoktatási törvény tervezete kapcsán.
A Be Fair! Alapítvány által működtetett www.utajovobe.eu oldalon a fenntartható fejlődésről szóló, középiskolásoknak készült oktatási segédlet készítői közül a projekt vezetőjének mindezen új tárgyak oktatása kapcsán az a véleménye alakult ki, hogy ha már rangsorolni kell, a fenntartható fejlődést is tanítani kellene. Erről kérdeztük Baranyi Róbertet.
Hogyan alakult ki Önben ez a gondolat?
Amikor összeállítottuk a segédletet, azonnal egyértelművé vált, hogy a globális hatások, gondolok itt pl. leginkább a klímaváltozásra, még ahhoz képest is sokkal jobban felgyorsultak és rendszeresebbé váltak, mint eddig sejtettük. Gondoljunk csak pl. a katasztrófákra, mely dollármilliárdos károkat okozó természeti jelenségek mögött a tudósok ma már az ember okozta felmelegedést tartják az egyik legfőbb előidéző oknak. Ennek révén meg kellett értenünk, hogy a fenntarthatóságot, ahogy ez az EU programjában is alapelvként szerepel, mindenkinek és minden szinten oktatni kell. Mégpedig önálló iskolai tárgyként, hisz az oktatást már gyermekkorban el kell kezdeni.
Tehát akkor a fenntarthatóság előnyt kellene, hogy évezzen pl. a hon- és népismerettel szemben?
Természetesen nem az ismertetett új tantárgyakkal van önmagában probléma, hisz vitathatatlan, hogy az egészségre nevelés mennyire fontos lehet az életünkben. Azonban mégis érdemes lenne egyfajta rangsort kialakítani, amihez hozzá kellene venni a fenntartható fejlődés tárgyát is, és osztályozni, melyik élvezhet prioritást. Már csak azért is, mert úgy gondolom, hogy az a gyermek, aki nem szerzi meg a kellő ismereteket a kibontakozóban lévő zöldgazdaság kialakulásához, mindenféleképpen lemarad. Ez ma már fontosabb, mint egy vagy két idegen nyelv tanulása. Érdekesség azonban, hogy a segédlet megismeréséhez szükséges egy idegen nyelv elsajátítása.
Ez azt is jelentheti, hogy a világban ilyen súlyos lenne a helyzet?
Azt. Ha csak belegondolunk abba, hogy Európának 2050-ig hány millió afrikai klímamenekülttel kell számolnia, mindjárt érzékelhető a probléma. A tavasszal bekövetkezett arab forradalmak miatt csak 25.000 ember érkezett egy kisebb olasz szigetre, ahol ez azonnal óriási felfordulást okozott. Azt hiszem, ez mindenre magyarázatot ad, több komment nem kell. Ezt a példát azonban nem azért említettem, mert bárkit riogatni szeretnék, hisz a mi tevékenységünk arra irányul, hogy felismerjük a mögöttes okokat, és így megfelelően kezeljük, modellezzük a kialakult problémát, problémákat. Ha ezt megtettük, a tudósok megállapításait már képesek lehetünk közérthetően oktatni.
Mit tesz Magyarország a fenntartható fejlődésért?
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa (NFFT) november elején - a fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciójának kidolgozása kapcsán - meghirdette társadalmi vitáját. (A Keretstratégia társadalmi vitára szánt szakmai szövegtervezete letölthető.) Sok érdekes gondolatot tartalmaz, így ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa a tervezetet, láthatja, hogy a fenntarthatóság nemcsak a környezetvédelmet jelenti, hanem annál egy jóval tágabb, pl. energia- felhasználást, uniós politikát érintő fogalom is. A javaslatok elküldésére november 30-ig van határidő, gyakorlatilag bárki tehet indítványt.
Mit tartalmazott a kormány korábbi tervezete?
A szövegtervezet 2007-es verziója érzésem szerint még tágabb fogalmakkal operált. (54. oldal) (http://www.nfft.hu/dynamic/nemzeti_fenntarthato_fejlodesi_strategia.pdf) Már ekkor megfogalmazódott az az igény ugyanis, hogy a „közoktatásba be kell vezetni egy olyan, a teljes oktatási-képzési struktúrát érintő, holisztikus szemléletű programot, amely tartalmazza a fejlesztés, a fejlődés, az emberi jogok oktatását, a békére és a konfliktus-megelőzésre történő oktatást, az interkulturális oktatást, a környezeti nevelést (ún. globális oktatás).” Hétköznapi értelemben ez azt jelenti, hogy gyermekeinket – többek között - meg kell tanítani egy hatékonyabb, zöld energiákra épülő energiafelhasználásra való áttérésre, a hulladékkezelés optimalizálására, a biodiverzitás megőrzésére, a klíma- és élelmiszerválság elleni küzdelemre, mindezekkel kapcsolatban szemléletmód váltásra, megfelelő viselkedésminták kialakítására, stb. Ennek ellenére a globális oktatás nem lett önálló iskolai tárgy.
Az, hogy a fenntartható fejlődés témaköre önálló iskolai tárgy legyen-e, különben mindig is a szakmai viták kereszttüzében állt. Bár sokak számára ab ovo evidensnek tűnhet, ez a tárgy csak önállóan oktatható, mégis azok kerekedtek felül az elmúlt 10-15 évben, akik nem tartották szükségesnek a specializálódást, így a fenntartható fejlődés tanítása legfeljebb a természettudományos tárgyakban lelhető fel ma is, de ott is csak igen korlátozott mértékben. Ez egyfajta bizonytalanságot okozott az oktatásban, hisz honnan tudhat egy földrajzot tanító pedagógus mindent a fenntarthatóságról, „kötelezhető-e a továbbképzésre”, vagy sem, egyáltalán mit kell felvennie a tanmenetébe, stb.
Csak hogy érzékelhető legyen a különbség. A www.utajovobe.eu oldalon lévő segédlet anyaga anno 100 oldalra lett megtervezve, ma mégis kb. 250 oldal, a hozzá tartozó cikkek olvasata további 100-150 oldalt tesz ki. Hogyan várjuk el a pedagógustól, hogy az amúgy is kevés órai időtartam alatt még a fenntarthatóságról is ilyen terjedelemben tanítson? Elviekben azonban oktatnia kellene, hisz a Nemzetei Alaptanterv ezt eddig is megkövetelte.
A jelenlegi, 2011-es szövegtervezet még ma is jól tükrözi valahol ezt a bizonytalanságot. Ugyan továbbra is deklarálja, hogy a „fenntarthatóság felé való átmenet legfontosabb területe az oktatás”, de nem fejti ki teljesen és egyértelműen a hogyant. Így is fogalmaz, amikor azt írja (a 67. oldalon), hogy az „oktatás a fenntarthatóságért nem külön tantárgy, hanem elvek és értékek közvetítése”. De milyen elveket és értékeket is kellene közvetíteni? Miért nem tanítunk inkább konkrétan? Ha van „zöld vagy ökoközgazdaságtan”, „zöldjog”, ökoetika az egyetemeken és főiskolákon, kellene, hogy legyen önálló tárgyként a fenntartható fejlődés oktatása már a kis és a középiskolákban is, nem? Tehát ma hazánkban és az unióban is az a helyzet, hogy az adott pedagógus tulajdonképpen 2 ember helyett dolgozik. További probléma az is, hogy kik azok a szakemberek, vannak-e elegen, akik megfelelően át tudják adni az elveket és az értékeket pl. egy középiskolai pedagógusnak, vagy sem? Az idei tervezet uis mindezzel kapcsolatban csak annyit ír, hogy „biztosítani kell a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők fenntarthatósággal kapcsolatos szakmai továbbképzését. Felül kell vizsgálni a Nemzeti Alaptantervet, melyben nevesíteni kell a fenntarthatóság ismeretek átadását.”
E felfogás alapján csak arra lehet következtetni, hogy marad az eddigi oktatási sablon, vagyis a fenntarthatóságot a természettudományi tárgyakon, leginkább a földrajzon és a biológián, kisebb részben a fizikán és a kémián belül kell oktatni. Hangsúlyos elem maradhat a környezetvédelem, bár az nyilván csak egy része a fenntarthatóságnak, nem a teljes anyag.
Milyen problémákat szülhet az önállótlan oktatás?
Az önállótlan oktatásnak egy igen súlyos következménye lehet. Így nem lehet, vagy csak alig kiemelni azon összefüggések láncolatát, melyek alapján el lehet sajátítani azt a gondolkodásmódot, ami az embert alkalmassá teszi a XXI. században a túlélésre. Igen, nem tévedés! Ebben az évszázadban a túlélésünk a tét, hisz nem másért tanuljuk a fenntarthatóság problémakörét, minthogy a saját életünket, emberi létünket, civilizációnkat is fenntarthassuk. Mi is az összefüggések láncolata? Egy egyszerű példával lehet talán a legjobban szemléltetni. Globális probléma keletkezik abból, ha a feltörekvő és egyre jobban gazdagodó kínai állampolgár – másolva a szerinte jólétben élő angolszászokat - beefsteaket akar enni. Látszólag nincs is ebben semmi probléma, de ha belegondol bárki abba, hogy a nagyszámú kínai lakosságot csak úgy lehet ellátni marhahússal, ha azt Brazíliából importálják, akkor könnyen megérthető, mekkora problémával állunk szemben. A dél-amerikai államban uis csak úgy lehet a megnövekedett igényeknek megfelelően a szarvasmarha állományt gyarapítani, ha egyre nagyobb ütemben irtják az őserdőket. Azt az őserdőt, mely az üvegházhatást okozó CO2 elnyelésért részben felelős, és amit a Föld Tüdejének szokás nevezni. Ha ehhez még hozzávesszük a biodiverzitás szempontjától vezéreltetve, hogy az esőerdő mennyi gyógyszer alapanyaga lehet kutatásaink kapcsán, világosan láthatjuk, hogy az ember mennyire maga ellen dolgozik. Ha elvész az erdő, elvész a lehetséges gyógyszerkutatás alapanyaga is. Erre sajnos már volt is példa, a visszatérő tudósok uis nem találták azt a növényt az adott területen, amit kerestek, mert már nem létezett ott erdő. A kérdés tehát az, hogy melyik tantárgy keretében kellene oktatni, divatos szóhasználattal élve, ezt a globális összefüggést. Egy kicsit a földrajzban és egy kicsit a biológiában? És hogy fogjuk megérteni az összefüggések ismerete nélkül azt, hogy másképp kell gondolkodnunk és cselekednünk? A példa alapján uis nekünk is meg kell értenünk, hogy hazánkban is növelnünk kell saját őserdeinket, mégpedig a biodiverzitás elveinek megfelelően, hiszen a betelepített fajok, pl. az akác, nem idevalók. Ha tehát nem csoportosítjuk az összefüggéseket a káros anyagkibocsátáshoz, mint egyfajta origóhoz, a diák keveset fog érteni a globális folyamatokból. És más folyamatokban sem fogja azokat megtalálni, pl. ha olvassa a 10-es földrajzkönyvben, hogy miért is probléma, ha a 20 éve még biciklivel közlekedő kínai állampolgár ma már autóval akar, nem fogja érteni, a városi közlekedés mennyi szén-dioxidot ereszt naponta a föld atmoszférájába.
A gondolkodásunkat kell megváltoztatni ezek szerint?
Így van, ez részben tudatos, részben sztem automatikus folyamat. Az ember agya ugyanis az előbb ismertetett példa kapcsán automatikusan elkezdi a másolást, és minden folyamat mögött környezettudatos gondolkodást keres, indukál. Így akár ma is elkezdhet bárki energiatakarékosan élni, ami igen hasznos lehet mindannyiunk, azaz a gyermek szülei számára is pl., hisz akár 20-30 %-al is csökkenthetjük költségeinket, ha a diák elmondja otthon, mit tanult az iskolában. Tehát alapvető érdek gyermekeink oktatása a fenntarthatóságra már a kis és a középiskolákban is, akik tovább fejlesztve a gondolkodást, a nagybetűs életbe lépvén életüket is eleve energiatudatosan kezdik el majd tervezni és megvalósítani, pl. így vesznek passzív házat, elektromos autót, így hasznosítanak napelemet, házi szélkereket, stb. Mindez természetesen igen hasznos a környezet számára is, hisz egy energiatudatos tervezés mögött jelentős, állami szinten dollármilliárdos megtakarítás is állhat. Mivel terv az unióban, hogy a zöld energiák rendszerbe állításával a hagyományos, szénhidrogénekre épülő energiaforrások 2050-re leválthatóak legyenek, úgy gondoljuk, ehhez mindenféleképpen párosítandó a gondolkodás megváltoztatása. Ha nem tanítjuk a gyermekeinknek a hogyant, mögötte pedig az alapvető gondolatot, le fogunk maradni a közösséghez képest.
Hogyan próbálják elősegíteni a segédlet oktatását?
Hogy elősegíthessük a segédlet oktatásban történő alkalmazását, pályázatokat írtunk ki diákoknak és egyedülálló módon tanároknak is. Erről bővebben oldalunkon lehet olvasni. Miért is tesszük mindezt? Minden szülő szeretné, ha gyermeke sikeres lenne és ezért sokat hajlandó áldozni. Különös hangsúlyt kap ez az áldozatvállalás most, amikor a zöldgazdaság megszületésének hajnalán azt latolgatjuk, egy fenntartható fejlődésből jól képzett szakember milyen karriert futhat be „nem képzett” társaihoz képest. Az elkövetkezendő 10-15 évben már jelentős változásoknak leszünk szemtanúi, így alapvető kötelességünk, hogy gyermekeinket megfelelően oktassuk. Ugyanakkor az sem árt, ha mi is elmélyülünk a témában, és pl. tudatosan kezdünk el takarékoskodni. Ehhez első lépés a segédlet elolvasása. Szülőként át lehet venni az iskolai oktatás szerepét, és akár mi magunk is taníthatjuk a jövő nemzedékét a fenntarthatóságra. Meg fogja érni...
Új hozzászólás