A múlt század lehelete

Ádám és én a könyvek szerelmesei vagyunk. A szüleink révén ugyanis sok szép régi kötetet forgattunk a kezünkben, így adott volt a minta és a szellem, amit követni akartunk, amikor elkészült az Összetört glóriák I. kötete, az Elveszett lelkek című regény. Biztos ti is észrevettétek már, hogy a régi könyveknek varázsa van. Nem pusztán azért, mert az illatukban van valami, ami - ha becsukjátok a szemeteket, és beleszippantotok a megsárgult lapokba - a múltba repít (és nem a porra gondolok! :-)), hanem azért is, mert a borítóik dombornyomottak, aranyberakásosak, szemet gyönyörködtetőek. A lapok élét régen előszeretettel festették bíbor, arany, ezüst vagy kék színűre, ami lenyűgöző külsőt kölcsönzött az amúgy is szép könyveknek. Aztán jöttek a belső oldalak: kövér, jól olvasható betűk, széles sorközök, oldaldíszítő elemek, s a lapok között, selyempapírral védve képek, rézkarcok és grafikák...