Romaügyi agytröszt? Nem feltétlen. Tényleges programok? Igen! Szabó Tímea vendékommentárja

A magyarországi cigányság igen összetett és szerteágazó nehézségekkel küzd. A hazai romakutatásokból tudjuk, hogy oktatási, foglakoztatási, egészségügyi, lakhatási helyzetük sokkal rosszabb, mint a többségi társadalomé. E kisebbségi közösségek életét nem csak szociológiai értelemben vett hátrányos helyzetük – melyben sok nem-romával is osztoznak --, de kirekesztettségüket diszkrimináció is nehezíti. A kérdést ugyanakkor tovább bonyolítja az a tény is, hogy a cigányság maga is rendkívül heterogén. A cigányság az alkotmányban nevesített 13 hazai kisebbségi közösség egyike, akiket különjogok illetnek meg, amelyeket a magyar államnak kötelessége biztosítani számukra. A rendszerváltás óta a kormányzatok az elvi stratégia-alkotás szintjén e kihívásokra adott válaszok kettősségét hangsúlyozták, vagyis, hogy a „cigánykérdés” egyszerre etnikai-kulturális és szociális-gazdasági kérdés. Nem is lehet vagy-vagy választ adni. Ugyanakkor az előbbi a mi szemünkben mindenképpen a hangsúlyosabb...