Orbáni kétharmaddal a népi négyötöd ellen

A tegnapi plenáris ülést követő mai szavazáson az Európai Parlament elfogadta a Rui Tavares által beterjesztett jelentést. Ezzel végső soron rögzítette azt a listát, amiben felsorolnak számos, a magyar demokráciadeficitet jellemző pontot. A jelentéssel kapcsolatos, és Orbán Viktor felszólalását sem nélkülöző vita kapcsán több, az elfogadást esetleg billegőssé tevő, illetve a mai szavazást követően esetleg számot tevő szempont is megfogalmazható volt. Ebből az mit sem változott, hogy végtelen naivitás lenne ettől a jelentéstől, vagy az EU-tól általában várni a kizárólagos megoldást.

Az azonban biztos, hogy Orbán Viktor megtett még tegnap mindent annak érdekében, hogy előkészítse híveinél a jelentés elfogadása esetén életbe lépő kommunikációt. Ennek részeként még tegnap kifejtette egy memorandumban, hogy az EP veszélyes lépést tesz, ha el merészeli fogadni a jelentést. Holott alighanem éppen a saját kirohanása, illetve Szájer sztálinozása nem kis részben ágyazott meg a szavazás megtapasztalt végeredményének. Miközben egyáltalán nem biztos, hogy Orbán másra mutogató, a saját hibái iránt vakságot elváró, és a híveknek állandó összeesküvéseket sugalló politikájának érdekében nem éppen ez volt a cél. Így aztán utólag már talán senkit sem lep meg, hogy a „minden más miatt van” feliratú kommunikációs dobozból húzták a következő kártyát. Kilátásba helyezve, hogy nagy népi kétharmad, egy nagy népi állásfoglalás keretében fog méltó választ adni az EP-nek. Kicsit gyanús ugyan, hogy Orbán Viktor a parlamenti választ egy más jellegű rendezvény szünetében emlegette, és Rogán Antal máris bejelentette a megvalósítást.

A helyzet tehát úgy néz ki, hogy Orbán, illetve Szájer szinte kiprovokálja a jelentés elfogadását, ami így szépen belesiklik az „EU-a-Ti-ellenségetek” feliratú tokba. Rá egy napra az EP valóban elfogadja Rui Tavares jelentését arról, baj van a magyar demokráciával. A jelentés elfogadását követően szinte azonnal közli Orbán Viktor, hogy a Parlament fog erre reagálni. S pártjának frakcióvezetője szinte azonnal jelzi is, hogy „ennek érdekében a frakció a parlament csütörtöki ülésén határozatot terjeszt elő”. Az, aki ezután is komolyan gondolja, hogy nem egy előre tervezett kommunikációs színjátékot lát, az alighanem kissé naiv. Ebben a színjátékba pedig előre megírt koreográfiája lehet annak is, hogy Szájer azebédlőasztalra intézi a dolgát.

Még akkor is, ha csak találgatni lehet, hogy Rogán Antal kollegái mit hordanak majd össze határozattervezetként. Az, hogy valamilyen formában szó fog esni a szabadságharcról, és a rezsicsökkentés megvédéséről, az biztos. Nem maradhat ki azok után, hogy hetek, ha nem hónapok, óta szavalja: az EU összeesküdött a rezsicsökkentés ellen. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy a Fodesz holdudvarába tartozók már minden pénzt eltettek, amit az EU-tól remélni lehet, akkor alighanem a kilépés gondolata is bekerülhet a határozatba. Ezt a KDNP már amúgy is felvetette. Az EU-tól kapott pénzzel való elszámolást meg legbiztosabban úgy lehet elbliccelni, ha dacosan kilépteti Orbán Viktor az országot az EU-ból. De mivel ebben, mármint az összes lenyúlható pénz lenyúlásában nem lehetünk biztosak, a kilépéssel kapcsolatos népszavazás felvetését alighanem meghagyják majd a Jobbik-nak.

Elvégre tényleg micsoda dolog, hogy egy országon számon kérje egy szövetség a közös játékszabályok betartását. Orbán ugyanis, amikor azt hangoztatja, hogy: „Nem tudjuk elfogadni, hogy azt az alapszerződést, amely alapján beléptünk az Európai Unióba, most valaki egyoldalúan felül akarja írni”. Akkor elfelejt pár, a téma szempontjából lényeges mellékkörülményt. Nyilván nem is teljesen figyelmetlenségből. Ezek legfontosabbika talán, hogy a belépés a szuverenitás részleges átruházásáról is szólt. Beleértve a betekintési, és véleményalkotási jogot is. Márpedig a vélemények cselekvéseket alapoznak meg. Amikor Orbán Viktor az EP véleményalkotási jogát vonja kétségbe, akkor részben pont megerősíti a demokráciadeficittel kapcsolatos kritikát. Elfeledkezve arról, hogy hazánk lépett be az EU-ba annak idején, és nem az EU választotta Orbán Viktort királyává. S persze, szokásosan elfeledkezve arról is, hogy a kormányzását érő kritika nem az országot érő kritika, hanem szinte kizárólag neki, a miniszterelnöknek szól.

S ebben a tekintetben legitimációs vitát sem érdemes nyitni. A parlamenti kétharmad ugyanis tudottan csak a magyar választási matematika következtében valósult meg. Miközben a Fidesz nem szerezte meg a tényleges szavazatok 66,66 százalékát. Szemben azzal, hogy a 2003. április 12-én tartott népszavazáson a választók 83,76%-os arányban támogatták a belépést a szövetségbe. Legitimációját tekintve tehát a szuverenitás részleges átruházását is jelentő szövetségi szerződéskötés lényegesen nagyobb legitimációval bír, mint Orbán Viktor permanens bűnbakkeresése. Ezen az sem változtatna, ha egy általa felügyelt mai népszavazáson, az általa átalakított választókörzetekben, és az általa folytatott ellenpropaganda hatására ma nem jönnének ki ezek a számok.

Tényszerűségében nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök egy parlamenti kétharmaddal készül szembeköpni egy népszavazás négyötödös legitimációját. Miközben az ellenzék sem itt, sem ott nem ezt a labdát próbálja kapura játszani, hanem többségében tovább rágcsálja a látszat szerint a pogit. Holott tényleg kár valami, hazai aktivitás nélküli, EU-s csodát várni.

Andrew_s