Ellenzéki ki-kivel nem, és miért is?

"A harc eredménye csak tőlünk függ... Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, az ellenséges ellenforradalmi erőkkel szemben határozottan fel tudunk-e lépni. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, és egy új, korszerűbb, hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz - és ne legyen illúzió - a fehérterror fog eluralkodni." Az ellenzék tevékenységét látva Grósz Károly fenyegetőzött így 1988 novemberében. Akkor, amikor a volt kormányfő kirohanását már a széthulló MSZMP-ben is egyre többen tekintették kétségbeesett, meddő és méltatlan utóvédharcnak.

"1956-ban nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább" - erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt a Hősök terén, "A szabadság napja" elnevezésű állami megemlékezésen. "Dicsőség a hősöknek!" - így Orbán, aki szerint október 23-én az egész szabad világ kalapot emel, és meghajtja fejét Magyarország és a magyarok előtt, akik nyílt harcot indítottak a kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot. A magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan - jelentette ki a kormányfő.

A miniszterelnök szerint "ma ismét közénk lövetnének" azok, akik 2006-ban "puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán". Orbán Viktor arra figyelmeztetett: a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is. "Az összes forradalmunkat külföldről verték le", és mindig voltak olyanok, "muszkavezetők, pufajkások és vörösbárók", akik segítették a külső ellenséget - hangsúlyozta.

Azután 2006-ban, ezen a napon "puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán", és lovas rohamot vezényeltek, ami azért történhetett meg, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználták a fegyveres erőket saját népük ellen - mondta a miniszterelnök, aki szerint...