Kamarás István: A látogatás szentsége

Hazánkban a szegénység ma még nem délamerikai vagy afrikai méretű, de azért égbekiáltó. Kétségkívül akadnak becsületes próbálkozások állami, önkormányzati, egyházi és civil oldalról egyaránt, de még csak olyan szerény előjelei vannak egy paradigmaváltásnak, mint a Szent Egyed Közösség vagy az Evangéliumi Testvérközösség tevékenysége. Pedig Ferenc pápa - akit most nem annyira a katolikusok fejének tekintek, hanem prominens kereszténynek és humanistának - olyan programot hirdet a találkozás, a befogadás, a testvériség és a szolidaratás jegyében, mely elől lehetetlennek tűnik kitérni, méghozzá nem csak a katolikusoknak, hanem a más keresztényeknek, nem keresztény vallások híveinek, nem vallásos humanistáknak és mindenféle jóakaratú embernek. „Az egyháznak ki kell lépni önmagából és elindul a létezés peremvidéke felé” - jelenti ki Ferenc pápa, ami azt jelenti, hogy nem elegendő az eddigi jámbor jótékonykodás valamivel buzgóbb folytatása, hanem elkerülhetetlen a célok és prioritások...