Pszichológus: Már többen a fejemhez vágták, hogy leszbikus vagyok

20 éves egyetemista vagyok. A probléma, amivel önhöz fordulok az lényegében az, hogy teljes mértékben kiráz a hideg bármilyen jellegű kapcsolattól, ami a férfiakkal lehetséges. Vannak férfinemű barátaim, de én ennél többet nem kívánok senkitől. Nem volt soha túl sok érdeklődő utánam, de az a néhány nagyon megkeserítette az életemet, őket rövid úton-módon elzavartam, mert a felfordult a gyomrom a gondolattól is, hogy hozzám érhetnek. Sőt, néha egyenesen gyűlölöm őket, az egész férfi társadalmat, amiben én csak egy préda lehetek vagy egy felszolgáló életük végéig. A környezetemben már többen a fejemhez vágták, hogy leszbikus vagyok, azonban a nők sem mozgatnak meg jobban, mint bármelyik férfi. A szüleim csak jelzőket dobálnak a fejemhez, mert meglehetősen konzervatívak (azért nem vallásosak, csak régi vágásúak). Azért írok, mert ez kezd tarthatatlanná válni. Egyszerűen néha szétvett a düh a másik nem iránt, a folyamatos vádaskodások, amik pedig a családomtól érkeznek továbbront...