A kijevi események, akárhogyan forduljanak, biztatóak mindazoknak, akik hisznek a demokráciában. Bebizonyosodott, már megint, hogy nincs semmilyen „keleti" habitus, az emberek mindenütt egyforma dolgokat akarnak: értelmes, békés életet, biztonságot, boldogulást, távlatot. Utálják, ha hülyének nézik és folyamatosan meglopják őket, elveszik a reményt, hogy lehet jobb, méltóbb az életük.
A magyar jobboldal kígyót-békát kiabált annak idején Charles Gatira, amiért szelíden arra figyelmeztetett, hogy elképzelhető nem demokratikus eszközökkel kierőszakolt változás is, ha a hatalom végképp kiiktat minden más lehetőséget. Most itt az adekvát válasz, tessék csak megnézni, mi történt Viktor Janukoviccsal! Talán nem tévedés azt hinni, hogy két szomszédos fővárosban, Moszkvában és Budapesten különösen élénken elemzik, mi vezetett a Majdan kialakulásához és győzelméhez.
Aki akarja, hitegetheti magát azzal, hogy személyesen Soros György, meg általában a nyugati ármány áll minden ukrán tüntető mögött, de ennél okosabb válaszokra lesz szükség ahhoz, hogy a példa ne váljon ragadóssá. A szabad, tisztességes választások rendszerét nem azért találták ki, mert a demokráciában hívő politikusok ne szeretnék a hatalmat és ne akarnák azt minél tovább megtartani. Hanem azért, mert ez garantálja a legjobban a kiegyensúlyozott gazdasági-társadalmi fejlődést. Aki elveszi ezt a lehetőséget, az saját magára nézve is veszélyes.
Horváth Gábor írása a Nol.hu-n >>>
Új hozzászólás