– Hej, az a sok helyes kislány ott alattam, feltartott hüvelykujjal! Mit nem adnék, ha még egyszer láthatnám őket! Még a benzingőzt is elviselném értük! – törte meg a csendet egy ábrándos hang, a park oldalsó része felől. Igazi, verőfényes reggel köszöntött rájuk, nem csoda, ha tolulni kezdtek a régi nyarak emlékei. – Na, már megint az Ostapenko! Ez az alak valami kurvapecér lehetett, mielőtt szoborrá lett! A mellétől fejbúbjáig jelen lévő Dimitrov méltatlankodott így, amin igazán nincs mit csodálkozni. Egész életében csak a Nagycsarnok bejáratát nézte, ahol a legritkább esetben grasszáltak helyes kislányok, feltartott hüvelykujjal. Örült, ha időnként egy-egy lazábban ringó csípőt is láthatott, az abszurd necchálókat és dudorodó szatyrokat cipelő asszonyok tömegében.

Forrás: gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.