Kétfélék vagyunk. Akad köztünk, akit vertek és akad, akit nem. Volt akit pofoztak, ütöttek, rúgtak, a nadrágszíj csíkjai heteken át meglátszottak testén, átütve a vékony tavaszi ruhákon, s volt, akinek térdeit sebek borították a végtelen hosszú, morzsolt kukoricán eltöltött óráktól. Volt, akinek az előző esti pofonok nyomán még másnap is vérágas volt a szeme, s a duzzadt monoklik mellett jól kivehetően látszottak az apja körmei által vágott sebek. És igen, volt olyan, aki egy szép napon úgy érkezett közénk, mint akit megskalpoltak. Miközben az apja rúgta a lábát, az anyja tépte a haját. Csomókban hullott, még harmadnapon is…
Forrás:
revolucio.blogin.hu
Feltöltő: revolucio
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
1 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás