Az Egri csillagok csak azért az ország könyve, mert kötelező. Nemecsek Ernő nettó balfasz, Jókaival meg Guantanamón kéne foglyokat kínozni, nem magyar kisiskolásokat.

Hiába a nemes célok: soha senki nem tett többet azért, hogy egy életre megutáltassa az olvasást a gyerekekkel, mint a magyar iskola. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általános iskolák kötelező olvasmányainak immár hosszú évtizedek óta, de az is lehet, hogy egy évszázada változatlan listája: ötödikben A Pál utcai fiúk, hatodikban az Egri csillagok és hetedikben a végső csapás, A kőszívű ember fiai. Ha az nem veszi el a kis rohadékok kedvét örökre a betűktől, akkor semmi.

Önmagukban persze nincs ezekkel a könyvekkel semmi baj: irodalomtörténeti jelentőségük vitathatatlan, ezen kívül fontos történelmi, kulturális és esztétikai értékeket közvetítenek. Aki magyarul olvas, esetleg még ír is, nem kerülheti meg őket. Ráadásul generációk nőttek fel rajtuk, és minden felnőttben megvan az a természetes szadista hajlam, hogy ha már én végigszenvedtem annak idején a magyar Nagy Magyar Irodalmi Balfaszbrigád kalandjait a szerencsétlen Kis bicebócától a nyomorult Nemecsek Ernőn át (direkt nagybetű) a lúzerkirály Nyilas Misiig, akkor szenvedje végig a gyerek is. Belőlem is ember lett, nem kell egy tüdőgyulladásba mindjárt belehalni.

A 444.hu elemzése arról, hogy a közoktatás miként utáltatja meg egy életre az olvasást a gyerekekkel >>>

56 hozzászólásarrow_drop_down_circle

varrólány
A kötelező az rossz érzés még olvasásban is, de nem értem miért ne lehetne a régi nagy írók műveit megismertetni? Nagyon nem árt ha tisztában van az ifjúság a múlt értékeivel arról nem is szólva hogy empátiát, toleranciát lehet tanulni a regényekből ami még némely felnőttnek sem ártana.
Aki szeret olvasni nem fogja megutálni az olvasást ezektől a regényektől , főleg ha szülők is lelkes könyvmolyok." A kőszívű ember fiai" művet viszont nem kellene erőltetni az tényleg elég nehéz az iskolásoknak.
Persze az idő elmegy a telefonálásokkal az internetezéssel nem igazán jut idő az olvasásra, sajnos .
Pedig a könyv a legjobb barát általa , egy egész már világ rajzolódik ki olyan amilyet szeretnénk , kicsit elhúzódva a valóság elől.
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
Cicamama55
A tanáron áll vagy bukik a dolog, én legalábbis ezt vallom...Nekem a magyar tanárom a gimiben csodálatos ember volt! Olyan érdekes órákat tartott, nem is igazán tanórák voltak azok a szó szoros értelmében! Az volt a módszere, hogy mindig előre otthon vettük elő az új anyagot, és utána azt közösen dolgoztuk fel! Aktív résztvevők voltunk, ha kellett vitatkozhattunk, s közben megtanultuk a házit. Sok-sok verset, idézetet kellett bemagolni, mégsem éreztük tehernek! Nekem is volt mumusom, Mikszáth Rokonok című regényét többszöri nekifutás után sem bírtam elolvasni. A cikkel kapcsolatban csak annyit, hogy ha ezen a téren is beindul az újítás, azért ügyelni kellene arra, hogy a múltat teljesen ne töröljék már ki a magyar irodalomból és a történelemből! Az elsődlegesnek a tanárok képzését kellene gatyába rázni! Felébreszteni, égve tartani a hívatás tudatukat, mert egy igazi pedagógus hihetetlen eredményeket tud elérni diákjainál! Utána jöhet az ésszerű reformálása a tananyagnak, Szerintem.
varrólány
@Cicamama55: Ez így igaz egy jó pedagógus nagyon meghatározó a tanításban. Nekem is nagyon jó magyar , történelem tanárnőm volt. Szinte előadást tartott az órákon nem csak úgy a tananyagot leadta.
De az igazi erő mégis a szülői háttér , mint nálunk ahol több könyvespolcot kellett készíteni hogy elférjenek a könyvek. A fiamnak is külön polcai vannak már + a szobájában maradtak az én régi könyveim.
csikknorisz
@varrólány: A Pöttyös-sorozatból nem sokat olvastam, képes mesekönyveket is csak kezdetben. Aztán felfedeztem a Delfin-könyveket, meg olyan írókat, mint Fekete István, Janukovszy Éva, Móra Ferenc, vagy ismeretterjesztő irodalomban Schmidt Egon, Juhász Árpád, Rockenbauer Pál. Na meg persze indiános könyvek, Cooper, Karl May. Meg némi szovjet ifjúsági irodalom, Timur és csapata, stb.
Hol voltam én már negyedikben, 10 évesen attól, hogy meg kelljen velem szerettetni az olvasást. :)
Cicamama55
Sok esetben így van ez biztos, de nem törvényszerű. Én rengeteg ellenpéldát is látok. Vannak olyan családok, akiknek még állandó lakásuk sincsen, nem hogy könyveik,de a gyerekeik /nem mind/ rendszeresen járnak a könyvtárba, falják a könyveket! Nem egy helyen olykor már a szülő is elkíséri, s választ magának olvasni valót. Az egyik ilyen anyuka olvasási problémákkal küszködik, de alakul! A gyermek mutatja a mintát...
Desischado
@szandokan: Sajnos, ebben igazad van, de azért reménykedem, végtére e-book is van a világon. De szomorú, hogy nagyjából ez a helyzet.
lajospapa
Sok érdekes hozzászólás van, de talán egyik sem érinti a betű és olvasás lényegét. Az információ több ezer éves hordozója a betű és annak értése. Az adathordozó ugyan egyre gyorsabban változik a kőtáblától a mikróchipig, de vélhetően a gondolat leképezésére még sokáig szükség lesz. Majd ha nem lesz szükség rá, elmondhatják, hogy eredményesen visszaküzdöttük magunkat a fára. Aki elolvasva, vagy el nem olvasva a cikkíró következtetéseit vonja le az általa említett művekből, ennek a folyamatnak az élén jár. Annak a tanítói sem tudtak már olvasni és megérteni amit olvasnak.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.