Egyetlen határozott irány van, a szegények büntetése

A közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a nyugdíjaskérdés időzített bombaként ketyeg, és miközben a kormány megszorít, bizonyos típusú családoknak két kézzel szórják a pénzt, mondja Szikra Dorottya, az ELTE adjunktusa. Az Orbán-kormánynak nincs egységes szociálpolitikája, egyszerre neoliberális, neokonzervatív és államosító elemek is működnek benne. A közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a nyugdíjas-kérdés pedig időzített bombaként ketyeg. És miközben a kormány hihetetlen módon megszorít, bizonyos típusú családoknak két kézzel szórják a pénzt. Szikra Dorottyával, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával beszélgettünk. Az Orbán-kormány 2010 és 2014 közötti szociálpolitikájáról jelent meg tanulmánya a Journal of European Social Policy című folyóiratban Szikra Dorottyának, az ELTE adjunktusának és az MTA kutatójának. Írásában Szikra azt állítja, hogy az elmúlt négy év szociálpolitikai intézkedéseiben egyszerre volt felfedezhető egy neoliberális, egy neokonzervatív és egy etatista irány, és mikor erről kérdeztük, bevallotta, hogy neki is fejtörést okozott, hogy megértse, mit akarhat a kormány a szociálpolitika területén. Az intézkedéseket nagyon nehéz volt kibogozni a hagyományos szociálpolitikai keretek között. Végül arra jutottam, hogy ez a rendszer teljesen szétfeszíti a hagyományos kereteket. Egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése. Illetve az az Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott.