A Népszava szerda délutáni közlése szerint 62 éves korában hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Andrassew Iván, a Népszava főmunkatársa, a publicisztikai rovat vezetője.

Elhunyt Andrassew Iván

43 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Manhattan
"Meditációval sikerült elkerülni a meghibbanást. Csakugyan ez volt eddig a legkeményebb bátorságpróbám.
De megérte." A. I.
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
silber13
@iteo: Fenét! Igazad van, de ismered az emberi hiúságot: ami gondolatot betűkbe öntött, ns azt szeretné lűtni is, mert azt mondja " quod scripti scripti" Hja kérem azt is vallja. hogy " epistola nun erubescit" Hát ez megmagyaráz minden továbbit.
amaramaistanna
IN MEMORIAM ANDRASSEW IVÁN

Andrassew Iván: A botoló

Lement a partra , szépen végigjárta a nagy háztól a gátőr viskójáig ,nehogy ott legyen valaki.Nem mintha ismerte volna az embereket,de mégis:nem akart szégyenkezni és megbotránkoztatni se.
... A folyó fölé hajolt és szürcsölt a vízből. Tudta ,hogy ez nem valami egészséges dolog ,mégis szokásává lett azóta, hogy egyszer, éve már,egy nyári napon, a borzasztó melegben beleivott.Arra gondolt,talán szerencséje lesz,és nem jut valami szörnyű fertő a belébe.
... Hetente egyszer jött a partra.Amikor a fájdalmai már csomókban álltak a testében és tudta:ha nem ordít egyet,akkor meg is fulladhat.
... Nem a teste fájt,de a magány és az elveszettség már a sejtjeibe férkőzött.Úgy érezte.
... Megkereste a kedves fát, egy nagyon vén,odvas botoló füzet,amit a kosárfonók tán évtizedek óta csonkítottak. Azt gondolta,ebben a fában már annyi fájdalom lehet, hogy ordítani szeretne ő is, csak neki aztán végképp nincs szerencséje.
..." Mennyi romantika - gondolta -, mennyi szenvedély!" De nem nevetgélt magán.
...Ha átölelte a fát,mindig azt érezte,mintha valami villany töltődne belé,éppen ott, ahol a tenyerei érintik a kicsit iszapmocskos kérget.Nem volt ez erős áramlás,nem is gyors, mint az igazi villany,még csak nem is bizsergető, hanem csak olyan , mint egy éppen csak izgató érdes simogatás.
...Átölelte, egészen szorosan ,és arra gondolt, hogy talán most mégsem a folyó felé ordít, hanem bele a fa odvába.Nagy levegőt vett, az arcát a résbe fúrta. kitátotta a száját, de nem jött ki hang, hiába akarta.
...Aztán megint megpróbálta, aztán megint, mindhiába. Fulladt,könny folyt a szeméből. Fejét a fa kérgébe verte. Szorongó dühében arra gondolt, hogy most ,azonnal fejszét hoz és kiüti ezt a nyomorult botolót.Bosszúból. Mert túl sok fájdalmat töltött belé.
...Elengedte a fát,a folyó felé fordult ,ordítani próbált, de hiába.
...Már nem fért ki a száján a lelke.

BESZÉLÉSEK , NORAN KÖNYVKIADÓ KFT. ,2002.
evacica
Nyugodjon békében, sajnos megint elment egy tisztességes ember, aki nagy űrt hagyott maga után. Hiányozni fog. Réazvét a családnak.
nemkati
@amaramaistanna: Köszi, ez nagy élmény volt! Csodálatos ember volt Andrassew Iván, és borzasztó fájdalmakkal küzdött. Lelkiekkel, testiekkel. Nem ezt érdemli egy ilyen ember.
amaramaistanna
@nemkati: Andrassew Ivántól sokféleképpen búcsúztak, sokféleképpen próbáljuk elfogadni a tudomásulvehetetlent.
3 búcsú-haiku. A közéleti írásai mellett csodás haikukat is írt.

Mint egy

Ha nem vigyázol,
mint egy árnyék, úgy maradsz.
Lepke is kerül.
____________
Lassú forgás

Most már ráérünk,
mint az erdők, az esők,
a kövek, a Nap.
_________

Álmod

Feküdj csak mellém.
Álmod fű alá kúszik.
Mélyebb már nem lesz.

(Andrassew Iván: 111 haiku )
A Facebookon találtam.
amaramaistanna
@amaramaistanna: Lemaradt:P.Hajnalka posztja volt.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.