"Fontos, hogy tudjátok, meleg vagyok" – mondta Árvai Péter egy interjúban – írja a hvg.hu.
A Prezi társalapító-vezérigazgatója a Forbes magazin feburári számában coming out-olt. Bár környezete előtt már jó ideje nem titkolja homoszexualitását, a nyilvánosságnak most először beszélt erről. Úgy nyilatkozik, a cégen belül a kollégákat mindig arra bíztatták, hogy álljanak ki önmagukért, így neki is ezt kellett tennie, különben nem tudná képviselni az értékeiket. Azt mondja, ezt eddig egyszerűen elszúrta. Már korábban is kiállt volna ezzel, ha minden optimális lett volna a világban, de csak most érett meg benne az ehatározás.
A Prezi az egyik alapítója a Nyitottak vagyunk kezdeményezésnek, mely alapértéke a nyitottság. Ezzel azt hirdetik, hogy munkatársaikat kizárólag tetteik és teljesítményeik alapján ítélik meg, nem nemük, életkoruk, szexuális orientációjuk vagy bármilyen más tényező alapján.
35 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Az indoklásod valamelyest válasz a kérdésemre. :)
Azzal a részével teljes mértékben egyet értek, hogy ezzel megszüntetett egy későbbi támadási felületet.
Azért bujkál bennem a 'kisördög' :)
A kérdés legyen költői, mert a válasz annyiféle lehet, ahányféleképpen éljük a világot. Vajon mikor jobb? Ha megvárjuk amíg bekövetkezik egy dolog, addig felkészülünk arra, miként is fogunk rá reflektálni, vagy menjünk-e elébe?
Hogy most ÁP boldogabban él-e majd, nem tudom.
Tartok tőle kezdetben több ellenszenves megnyilvánulás éri majd...
Viszont úgy gondolom, hogy a sorstársaival együtt valahol acélosabbak abból a szempontból, hogy jobban tudják kezelni ezeket a negatív dolgokat magukban, mint az átlag, mert gyakrabban vannak ennek kitéve.
Úgy gondolom önbizalmat csak az a tudat adhat, hogy a maguk számára a megfelelőt jó mellett döntöttek úgy, hogy ezzel nem ártottak senkinek.
Valami nagyon hasonlót nekem is meg kellett tapasztalnom, ezért is állítom ilyen biztonsággal.
A vőm színesbőrű. Az esküvő körüli napokban sokan hátat fordítottak az ismerősök, barátok, mi több a családtagok közül. Nagyon fájt mindkettőnknek, később persze rájöttünk, hogy nem vesztettünk velük semmit. Ma már azon is csak mosolygok belülről, amikor nyíltan a szemembe mondják, hogy az egy alacsonyabb rendű faj, amelyik csak megvetést érdemel. :)
Új hozzászólás