Lex Ráhel?

Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) visszaélésnek tekinti azt, ha valakiről – hozzájárulása nélkül – fotót, vagy hangfelvételt készítenek. Még akkor is, ha azt soha nem hozzák nyilvánosságra. Hogy ennek a „szigornak” mi a célja, én meg nem tudom mondani. Hacsak nem szegény Ráhel leánybúcsújáról készült képek ihlették meg a jogalkotókat.

A polgári jogi szigorúsággal ellentétben a büntetőjog józanabb. Nem tekinti ugyanis magánokirat-hamisításnak azt, ha valaki otthon, saját szórakoztatására hamis papírokat készít. Bűncselekmény csak akkor lesz belőle, ha a hamisított iratot fel is használja.

Most egy új törvényjavaslat még rá is tesz egy lapáttal erre a fénykép-ügyre. Kitalálták, hogy ne csak a Ptk., hanem a polgári eljárásjog (Pp.) is védje a szegény „áldozatot”. Akkor is, ha a fotót nem hozzák nyilvánosságra. Az így lefotózott felszólíthatja a kép készítőjét többek között például arra, hogy semmisítse meg a fotót és adjon saját költségén nyilvános elégtételt. Ebből így aztán kiderül az, amiről eddig kettőjükön kívül senki sem tudott.

Korábban csak a rendőrök, smasszerek pereskedtek orrba-szájba, ha nem takarták ki az arcukat. Mostantól bárki bárkit beperelhet, ha az utcán meglátja, hogy kattog a fényképezőgépe. A jogállam nagyobb dicsőségére.

dr. Sándor Zsuzsa

(A korábban ügyészként majd bíróként dolgozó szakember rendszeresen publikál fontos jogi, politikai, társadalmi kérdésekben. Blogja itt olvasható.)