Amennyiben életbe lép az új szolgálati törvény, meg fognak szűnni az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakszervezetei. Powell Pál, az egyik érintett szervezet elnöke szerint a módosításról nem értesítették őket előzetesen, így a lépés számukra is csak a jogszabálytervezetből derült ki – tudta meg a hvg.hu.
A lépéssel ötezer dolgozó maradhat érdekvédelem nélkül. Mikor Powellék rákérdeztek arra, miért szükséges a tiltás, azt felelték nekik, más országokban sincsenek a polgári titkosszolgálatoknak érdekvédelmi szervezetei. Ám ez nincs így:
Ausztriában, Németországban és Franciaországban van, Angliában valóban nincs, de ott sem tiltják, hogy legyen
- tette hozzá.
Powell hiába beszélt Pintér Sándor belügyminiszterrel és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, érdemi választ nem kapott. Így elmondása szerint már csak "megmosolyogta" Orbán Viktor válaszlevelét, melyben azt írta, forduljon Pintérhez bizalommal.
Az érdekvédő szerint minden létező jogi lépéssel küzdeni fognak az intézkedés ellen, ha kell, akár külföldi jogi fórumokon is, mert harminc éve nem volt példa arra, hogy egy működő szakszervezetet betiltsanak Európában.
Ez ellen a fogalmazás ellen persze tiltakoznak, mondván, nem tiltják, hanem nem támogatják, hogy a munkavállalóknak érdekvédelme legyen
- mondta Powell.
A Belügyminisztérium a hvg.hu kérdéseire cikkük megjelenéséig nem válaszolt.
69 hozzászólásarrow_drop_down_circle
képzeld el azt a fazont aki alkotmánybíró és sztrájkolni akar...
...vagy akár azt aki mint nemzetbízottsági ügynök és fehér karszalaggal kezd lófrálni mert japán sztrájkot izél...
..ezek meg sem fordulnak a fejedbe igaz ?
És az a szomorú, hogy az MSZP meg fogja szavazni, csak azért, mert van a törvényben egy béremelés is.
333. §
(1) A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának tagjai szolgálati és
szociális életkörülményeikkel kapcsolatos érdekeik védelmére érdekképviseleti szervet nem
hozhatnak létre.
www.parlament.hu/irom40/03783/03783.pdf
... ez az én értelmezetemben egyértelmű tiltás és nem csak arról van szó, hogy nem támogatják.
ezek ár csak a nevükben szakszervezetek.
Ha nem lenne igazam akkor a Munkatörvénykönyvét egy szakszervezet sem írta volna alá és mindegyik az utcára vitte volna az embereket. Egyszerre- összefogva ahogy kell!
Én tényleg meg vagyok zavarodva/rökönyödve. Ez a fantasztikus lehetőségekkel-adottságokkall megáldott, csodálatos kis ország tényleg ilyen sorsot érdemel?
Ha a tényeket nézem, akkor igen. Megérdemeljük.
Aztán arra gondolok, hogy mi mindent lehetett volna tenni azért, hogy tényleg fantasztikusak legyünk, és ehelyett hagytuk, hogy elvegyék a szavunkat, lehetőségeinket, akkor nagyon elszomorodom.
Vagyis ennek alapján is azt mondhatom, hogy igen. Megérdemeljük.
Fájdalmas, tragikus. De így van.
Tehát nem csak a tisztesség, a bátorság, a hozzáértés -- de a hűség is hiányzik az emberek zöméből... :-(
Nem tudom pontosan, hol csúsztak félre a dolgok.
Azt hiszem, az a bizonyos szociális népszavazás egy fontos pont volt. Akkor már egészen biztosan lehetett tudni, Orbán kicsoda, hogy a hatalom megszerzésén kívül semmi más nem fontos neki. És az emberek akkor, szinte egymás sarkát taposva rohantak szavazni, nem, nem, és nem fizetünk 300 forintot! Akkor úgy láttam: ez a szerencsétlen nép valahol elhagyta az eszét - és azóta sem találta meg.
Néhai Ranschburg Jenőt igézem, aki négy évvel ezelőtt már látta azt, ami most van.
"Nekem ötvenöt éves koromban adatott meg a demokratikus szabadság, amit azóta is próbálok nagyon tudatosan megélni. Ez látszik most veszni. Miközben természetesen nem vagyok hajlandó másképpen viselkedni, mint az elmúlt húsz évben. Ismeri a redőnysztorimat? 1944 márciusában felemelt karral kellett végigvonulnom a városon. Bámészkodós, magamnak való kölök voltam, lemaradtam a sorból, az öregek, a nők, a gyerekek közül, néztem föl a házakra, próbáltam elkapni az emberek tekintetét, színtiszta kíváncsiságból, nem volt a szememben semmi vád, és az emberek szinte kivétel nélkül elkapták a tekintetüket, és leengedték a redőnyt. Az a hang, a redőnyök hangja rendkívül felzaklatott.
Azóta mondogatom magamnak és másoknak is: azt kéne elérni, hogy az emberek ne eresszék le a redőnyt. Amihez gondolkodni kell, agykérget használni. Nem igaz, hogy a demokrata nem fél - én demokratának vallom magam, mégis félek. A demokratát az különbözteti meg a nem demokratától, hogy mérges arra, ami miatt félnie kell, és megpróbálja leküzdeni a félelmét."
Érdemes a teljes riportot végigolvasni:
fn.hir24.hu/itthon/2011/01/12/ranschburg/
Akár a családjának, párjának, akár a hazájának.
A haza akkor hagyná el a kivándorlót, ha kiutasítanák. Enélkül bizony hűtlen kivándorló, aki nem akar itt élni, ha veri, csak ha áldja a sors keze... :-/
Én a manyupra tettem a vízválasztót. Anno egy középiskolában dolgoztam, és egyedül voltam, aki nyilatkozott. Egyetemet végzett, intelligens, okos emberekkel dolgoztam együtt. És azt számolgatták, hogy mennyi pénzt kapnak, ha nem lépnek vissza.
Akkor azt mondtam, ha ezt megengedjük, akkor vérszemet kapnak, és senki nem fogja őket megállítani.
(Ahogy mondani szoktam családban, baráti körben: "utálom, hogy már megint igazam volt")
Az "Itt élned, halnod kell" szöveget már gyerekkoromban sem értettem - nem volt világos számomra, ki az, aki ilyeneket mond nekem. Egy költő? Na és! Nagyon idegesített már akkor is a magyar pátosz.
A hűség nem a kötelességről szól, nem is a jogról és nem is a fizetségről.
Gondolom, Istent sem hiszed, mert hűség nélkül, a hűség értelmezése nélkül a hit sem létezik.
És ez most nem kritika feléd, csak megállapítás. Mégpedig azért, mert negatív felhanggal beszélsz a hűségről, (érthetetlen pátosz) ezért írtam, amit írtam. Mert számomra sokat jelent, fontos és igyekszem ennek megfelelően élni.
Engem kirúgtak. 25 év közalkalmazotti jogviszony helyett 6 hónap után kaptam végkielégítést, mert a leépítés előtt a rendszer átjátszott az egyháznak.( Klik - Hoffmann Rózsa- Fidesz-KDNP)
Munkanélküli segély, lejelentkezés, segíteni - elhelyezeni nem tudnak. Ott állsz sorban. Megalázó.
Hálisten beszélek nyelveket. Jól. Irány külföld. Emberszámba vesznek. Értékelnek. Persze nem azért, mert egyetemre jártam. Hiszen a munkaköröm nem igényli a középkori német irodalom mélységeit, vagy a posztmodern német írók társadalmi problémákat feszegető műveinek elemzését. De megbecsülnek. Anyagilag, erkölcsileg. Megfizetik, hogy mérem a sört, és kiemelnek, vezethetem a teamet.
És szeretik, hogy itt vagyok, és élvezik, hogy vágom: melyik törzsvendégnek melyik a pohara, mikor, mit kíván, és hogy lehet velem irodalomról, történelemről, politikáról beszélgetni, vitatkozni.
És én is élvezem!!! Minden nap. Külhonban.
DE. Most Magyarországon vagyok, mert anyukám beteg lett, így tesómnak szüksége van rám a gyerekeinek gardírozásában.
A szeretet a családom iránt természetes. De nem tudok hű lenni ahhoz, ami engem eldobott, kivetett. Ez az ország engem elárult. Itt leszek most addig, amíg a szeretteimnek szüksége van rám.
Aztán megyek vissza oda, ahol megbecsülnek. Na az nem Magyarország.
Mert a szakértelmed, a tudásod, a kitartásod, a politikai hozzáállásod bizony hiányzik idehaza.
De kívánok hosszú életet, hogy megértsd, mit jelent a hűség!
Én tiszteletben tartom, ha neked a hazához való hűség fontos, és fontosnak tartod, hogy Magyarországon élj. De ezt bizonyára nem is várod el másoktól. Épp ma beszéltem egy fiatal családdal, akik azért kerestek küldöldön munkát, mert nincsenek megelégedve a magyar oktatással, a gyerekeiket nem óhajtják kitenni neki. Ez is az a helyzet, amikor a haza elhagyja a polgárát, hiszen nem biztosít normális oktatást, élhető jövőt. És javulásra nincs esély.
Tévedsz, a kivándorlás célországaiban is hatalmas a migráció. Európa nyugati feléről is nagyon sokan vándorolnak ki, a számok óriásiak. Ilyen világot élünk. sőt, az egész történelem hatalmas jövés-menésekről szól!
Akár a családjának, párjának, akár a hazájának."
Amit írsz a jövés-menésről, bizony igaz, de ez csak azt támasztja alá, hogy a hűség nem divat manapság, kevésbé talán, mint régebben. Ahogy a hit sem divat.
Igen, mindenkinek jogában áll úgy élni, aszerint, ahogy gondolja. Mert mindenkinek van választása, még a legkeményebb diktatúrában, vagy zsarnokság alatt is. Kettő mindenképpen: beletörődik, vagy küzd ellene. És mindenki a maga módszerével küzd.
Azért abban talán megegyezhetnénk, ha több ember marad idehaza, azért másként, jobban is mehetnének a dolgok... ;-)
Ellntmondásos számomra, hogy a hűséget senki sem várja el, azt valaki önként adja. De ha nem hű, tehát nem adja azt a fránya hűséget önként, akkor nem felel meg az elvárásnak, pardon, a nemlétező elvárásnak.
Változik a világ, de mindig is változott. Semmi sincs úgy, mint tegnap, de úgy se, ahogy holnap lesz! :)
Nincs semmi abban, ha valaki vált hazát, társat, családot. Amíg él, tud változtatni életét, ahogy jónak látja.
A világ meg nem változik, még akkor sem, ha az emberek benne különbözőek. Mert nem éltünk a középkorban, én feltételezem, hogy a hatalom és a nép viszonya akkor sem volt sokkal másabb. Mert mindig voltak viszonylag jó, igazságos uralkodók és mindig voltak zsarnokok. Mint ahogy mindig voltak szegények és gazdagok, bűnözők és tisztességesek. A technikai körülmény változik, az emberi tulajdonság viszonylag állandó. Aki szereti az irodalmat, szerintem azért szereti, mert az emberi sorsokban, életvezetésekben sokszor önmagára, vagy környezetére ismer. Bármilyen korról is szóljon az irodalmi mű.
József Attila fogalmazása, hogy a munkásnak annyi a bére, amennyit kicsikar - szerintem igencsak korokat átívelve létező valóság. És még lehetne sorolni...
Nem. Inkább elhagytam. Ezáltal nem kell velem számolnia, Nem kell eltartania. Nincs rám gondja. Igaz nem is használhat ki.
Abban igazad van, hogy a jelenlegi hatalom az, ami kivetett. De a jelenlegi hatalom az, amely meg akarja szabni nekem, hogy miként értelmezzem a haza-magyarság fogalmát.
Én nem tudom úgy értelmezni, ahogy ezt a hatalom szeretné.
Nem törlődik Petőfi, Arany, Ady, Radnóti, József Attila, Jókai, Mikszáth és társai.
Nem fogom elfelejteni kackiás-bajszos nagyapámat.
Nem fogok nem könnyezni a Himnusz hallatán.
Nem fogok nem szurkolni a magyar sportolóknak.
Nem fogom titkolni, hogy Magyarországon születtem.
De.
Nem fogom elvárni senkitől, hogy mindezt érdemként fogadja el.
" a hűséget senki sem várja el, azt valaki önként adja. De ha nem hű, tehát nem adja azt a fránya hűséget önként, akkor nem felel meg az elvárásnak, pardon, a nemlétező elvárásnak."
Ha már Aranyt említettél, bemásolok egy hosszú verset. De nem is, mert túl hosszu, csak a linkjét adom meg.
Azon kívül az elvárásra válaszoltam, azt is olvasd el kérlek!
Tehát a vers:
www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/2449-abranyi-emil-mi-a-haza
Szerintem egyébként az embernek nyugodtan lehet két, vagy akár több hazája is.
A világ pedig változik, az embereknek szerintem nincsenek örök tulajdonságaik. Ha az állítólagos emberi tulajdonságok határoznák meg a világunkat, akkor nem léteznének különböző társadalmi berendezkedések sem. Már a József Attila-i sor sem igaz, hiszen megjelent ötletként például az alapjövedelem gondolata, ami - ha más formában is - egészen meg fogja változtatni a munkáról-bérről eddig gondoltakat.
Nem inkább esetleg saját tudat alatti elvárásotok az, amivel szembesültök? Mert bennem semmi ilyesmi elvárás nincs mások felé, csak a magam nézetét magyarázom.
Nézd, lehet ragozni, de hozok egy példát. Aki elhagyja feleségét és három gyerekét és máshol alapít családot, az azért még lehet szerinted hűséges az elhagyott családjához? Mondjuk anyagilag támogatja, vagy egyéb módon, de hűséges lehet hozzá?
A fogalmakat hagyjuk meg jelentésének! A szavak az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz, amivel megérthetjük egymást, ne hígítsuk azzal, hogy mindenki másként értelmezi.
Én mondhatom a zoknira azt, hogy kendő, de akkor a beszélgetésünk hova vezetne...?
Igyekszem egyébként megérteni, hogy te mit értesz alatta, egyelőre nem igazán sikerült. Érzésem szerint te a hűséget önfelaldozással járó, feltétel nélkül gyakorlandó dologként érted. Én nem. Én úgy gondolom, hogy a hűség is kétoldalú dolog, a hűség tárgyától is el kell várni bizonyos dolgokat, hogy érdemes legyen a hűségre. Az ember abban a pillanatban, hogy ha hűségének tárgya nem felel meg többé a feltételeknek, beszünteti a hűségességet, de ettől még nem válik hűtlenné. A hűtlenség valami negatív dolog, de én nem érzem rossznak, hanem azt képzelem róla, hogy megváltoztak a feltételek, tehát a hűség megszűnt, vagy egyik fél beszüntette.
Nos, hát tényleg ez lenne a haza? :DDD
Borzalmas vers egyébként, ezzel vigyázni kell, nehogy gyerekek kezébe kerüljön.
A szavazatomra számíthattok.
Nem megtagadom magyar voltomat, hanem nem lihegem a hazaszeretetet.
Elvárás ellenében a hűséget emeled ki. Csodálatos erény.
Gondolom ezt a volt kolléganőm is így gondolja, aki 31 éves hűséges - egy munkahely- munkaviszony után kényszerült elhagyni az országot, és most három műszakban nyomja Angliában egy gyárban, betanított munkásként. Pedig piszok jó tanár volt.
Olyan felemelő dolog hűségről, és más elvekről beszélni - ezért is élvezem ezt a diskursust veled -, de ezekért rohadtul nem kapok kiflit a pékségben. (tudom, ez most rohadt demagóg, de szerintem így van)
Igen számomra a hűség sokszor jár feltétel nélküliséggel is. Mint Isten család, haza. És ez számomra nem elcsépelt, mint a politikusoknál, akik lejáratták mindegyik fogalmat és nem szabható ki feltétel. Mert adott.
Egy munkahelyhez való hűség már feltételekkel jár, egy baráthoz való hűség is, amit el lehet játszani.
De sem a vérrokonságot, sem a hűségesküt, sem Istennel való viszonyt nem lehet elszakítani a hűtlenség jelzője nélkül. Pl. Istennek tett eskünek szerintem ugyanolyan állandónak kell lenni, amilyen állandónak Istent hisszük. Az ember gyarló, nem hibátlan és hűtlenné is válik.
Egyébként ezer és egy példát hozhatnék fel, de késő van - és bár örülök, hogy véleménykülönbség ellenére is tudunk jókat beszélgetni, jó légkörben, picit megkérdőjelezem, hogy alapvető fogalmakat felnőtt ember miért nem gondolt át, miért nem töprengett rajta? Igen, rohanó életet élünk, máról holnapra. De a gondolkozásnak nem lenne szabad elsorvadni, nem csak politikából áll a világ.
Esetleg, ha gondolod, privátban folytathatjuk, de itt már igencsak offnak érzem.
Én fontos vagyok magamnak. Ezért igyekszem hűnek lenni. Önmagamnoz.
Nevezheted önzésnek, de ettől én még nem fogom rosszabbul érezni magam.
Jogodban áll oda menni, ahol jobban élsz, semmi ellenérzés nincs bennem. Sőt, becsülöm, hogy nem tagadod meg, hogy a szavazatodra számíthatunk.
De az előbbi kérdésem Anna Máriának neked is áll: aki elhagyja családját, feleségét, gyerekeit és más nővel él együtt, más nővel vannak közös gyerekeik -- az lehet hű szerinted az első családjához? Még ha gondoskodik is róluk?
Nem, a hűségért nem jár fizetség. Sőt, azért a hűségért amiért fizetnek, egy fabatkát sem adnék!
Ismétlem, mindenkit megértek, akinek itt rossz és megy oda, ahol jobb.
De sokszor elmondtam már, hogyha lesz itthon változás, az csak azokon fog múlni, akik idehaza maradnak.
És olyan változás lesz, amilyet az itthon maradottak visznek végbe!
A hűség számomra nem központi kérdés, és abban sem tudok, de azt hiszem, nem is akarok egyértelműen állást foglalni, hogy ha valaki elhagyja az asszonyt meg a három kölkét és új családot alapít, akkor az az ember hű-e vagy hűtlen, zokni-é, vagy kendő. Az emberek élete bonyolult, teljesen mindegy, hogy mit mondunk róluk, hűnek, vagy esetleg hűtlennek nevezzük őket. Az általad példának felhozott apa szerepén a gyerekei életében egy fikarcnyit sem változtat, ha bárki hűtlennek nevezi. És ha az? Akkor sem történt semmi.
Viszont belefásult a politikába. Nem szavaz, ( sőt legutóbb azt mondta, hogy legfeljebb a Jobbikra, pedig mindig baloldali szavazó volt)
Tehát rajta nem múlik. Illetve a változás nem múlik rajta.
Én nagyra tartom a te hitedet, tisztellek érte, és nagyon igazad van abban, hogy azoknak kell megvívniuk a harcot, akik itthon maradnak, De a realitás azt mondatja velem, hogy az itthon maradottak nagy része alkalmatlan a változások kiharcolására. (lásd a választásokon távolmaradó 60%-ot).
Én sokáig totojáztam, nem léptem, megvártam, míg rúgnak, pedig bőven voltak lehetőségeim.
Most viszont sajnálom azt a pár évet, amit elhalasztottam. Korábban kellett volna. Hamarabb kaptam volna lehetőséget egy minőségi,teljes élethez. Amit a hazám nem tudott megadni.
Abban is igazad van, hogy változtatáshoz bátorság és tettre készség kell és sokan kényelemszeretetből, tehetetlenségből maradnak, vagy mert nincs képességük a változtatásra.
De nem mind vagyunk egyformák. Van, aki azt hiszi, kint érdemi munka nélkül lehet jól élni és rövid idő múlva jön vissza kullogva, szidva a halód kapitalizmust és van, aki minőségi, teljes életet idehaza szeretné megérni és ezért küszködik és még azt is sikernek könyveli el, ha kevésbé lesz rossz.
Ahogy Baranyi Ferenc költő fogalmazza meg, hogy itthon kell igazán keménynek lenni ehhez:
csak úgy kék itt, ha legkékebb a kék ég,
itt nyár legyél, hogy megfelelj tavasznak.
Itt villám légy, a lángok lángja légy itt,
hogy ellobbanva szikrának minősülj,
gyülekezetre méretezd igéid,
ha templomodba pár bolond becsődül.
Igen, ezt kevesen értik meg sajnos. Itt még a mondás is becsődöl, miszerint inkább kevesebb oroszlán, mint több gyáva nyúl -- mert túl sok oroszlán ment el. és túl sok gyáva nyúl maradt.
Ez van, ilyenné lett országunk -- közösen tettük ilyenné.
Hagyjuk őket szépen békén és örüljünk neki, hogy legalább az ő sorsuk jobb, az ő erőfeszítéseik gyümölcsözőek, az ő munkájukat megbecsülik, az ő gyerekeik jó oktatást kapnak kisiskolásként és mindenféle lehetőséget arra, hogy kedvük szerint továbbtanuljanak.
Ha az otthon maradottak nagyobbik részének a Jobbik tetszik s mindenáron egy náci országot akarnak, hát akkor csak tessék. Senkitől nem elvárható, hogy föláldozza az életét a sok idióta miatt.
Ezzel a beszólásoddal megint csak azt igazoltad, hogy nincs az a szar, amit meg ne védenél agyatlanul.
Szóval a szakszervezet nagyjából az aminek te leírtad de épp itt kezdődik a meglepetés...még közelről sem az.
A szakszervezet ugyan érdekvédelem de csak olyan esetben véd meg amikor egy kis odaadással nélkülük is meg tudnád védeni magadat. A munkavállaláshoz nincs semmi közük, és annak szabályait nem a szakszervezet és a munkaadó között kötött megállapodás határozza meg hanem a törvény. A béreknél ugyan egyeztetnek de soha nem úgy hogy az kielégítő legyen a munkásnak. Ha összehasonlítod a szakszervezeti alkalmazottak fizetését egy munkáséval rögtön rájössz. Szociális ügyekben csak az illető cég re tudnak szoritkozni, pl hogy ad-e wc papírt vagy nem, tesz-e folyékony szappantartót vagy te kell vigyél ha kezet akarsz mosni. Összegezve a semminél annyival érnek többet, hogy fizetést kapnak.
...és az a szar amit most védek az azért van mert 12 évig szakszervezeti alelnök is voltam.
...éz nem azért mer5 ha kellett geci voltam ha kellett szar hanem azért mert arra az időre folytonosan megválasztottak.
Te tedd, amihez a legjobban értesz. Továbbra is fogadj mindent egyoldalúan, fenntartás és kétely nélkül. Így nem terheled túl magad.
A hasonlat pedig az volt hogy a szakszervezet csak azokat tudja megvédeni akik betartják a munkavállalóval kötött szerződés. Namármost a cikk betiltásról szól tehát olyan szervezetet akarnak batíltani amelyeknek nem is szabadott volna megszerveződjenek ugyanis vannak dolgok ahol nincs jog csak kötelesség...pl a házőrző eb esetében...na de bíztos ezt sem fogod érteni.
Én azt mondtam, hogy mindannyian alakítjuk az ország sorság. Kormánypártiak, ellenzékiek, itthon élők és külföldre mentek. És ezt tartom is.
De ha te úgy véled, hogy csak egyetlen bűnbakot tud elviselni a kis lelked, jogodban áll.
Én az igazságot sokkal jobban szeretem annál, hogy itt megrekedjek.
Ennyi.
Amit az isten-haza-család-hűség témában előadtál, bizony, nem volt mentes a kivándorlók kritikájától, amire természetesen nem szolgáltak rá.
Nem neked címeztem egyébként a kommentet, mert nemcsak rád gondoltam, hanem azokra is, akik szidni szokták az országot elhagyókat - árulóknak, "nem magyaroknak" bélyegzik őket, úgy gondolják, hogy elveszítették a magyar ügyekben való véleménynyivánítási jogukat stb. Vannak ilyenek elegen.
Én nem gondolom, hogy magyarnak születni egyenlő lenne egy életre szóló patetikus szenvedéssel és azt sem, hogy bármiféle kötelességgel járna.
A kivándoroltakra azért ne számíts túlságosan az ország sorsának alakításában. Annak ellenére, hogy az ember akkor is szeretni szokta a hazáját, ha máshol él, egy idő után nem központi kérdés számára, mi folyik ott.
Létezik egészséges önvédelem is: az ember örül, hogy normális, kellemes, szabad viszonyok között létezhet és megszabadult a gyurcsányozás, az elmúltnyócév, a pitykemagyarkodás, a hazaárulózás, a rasszizmus állandóan jelenlévő, idegesítő, ostoba zajától.
Egy idő után fellélegzik az ember és más nációk, más vidékek sokkal érdekesebbek lesznek a számára, mint a magyarok.
A választásokon való résztvétel küldföldről, a nem magyarlakta vidékekről igen nehézkes, köszönhetően a fideszkdnp machinációinak.
A kivándorlók egyébként még azért is köszönetet érdemelnek, mert nagyban hozzájárulnak az ország gazdaságához a hazaküldött pénzeikkel, eltartják az egyébként az állam által éhenveszésre ítélt hozzátartozóikat.
Sajnálom, hogy haragszol, de én azt sem tartom negatív fejleménynek, hogy a hit manapság nem tartozik a divatos dolgok közé. Hitbéli alapon meglehetősen rettenetes dolgok szoktak történni a világban és a hit ellehetetlenít mindenféle értelmes párbeszédet. (Napjainkban is kismillió hitalapú konfliktus szedi az áldozatait sajnos.)
Egyelőre csak a fidesz ellen lehet szavazni és csak az mszp és a jobbik ellenfél neki.
Ha szakértők ülnének a parlamentekben és nem a semmihez sem értő politikusok akkor sokkal jobb lenne a világ és jobb dolgunk lenne nekünk is. Nem azt mondom hogy könnyebb, de könnyebben elviselhető.
Az mszp legalább hagyott élni, a jobbik ki fog irtani hogy a maradék koncot széthordhassa.
És ha Gyurcsány hazudott akkor ov mit csinál?
@verum: esélyt az érdekképviseletre nem a jelenlegi szakszervezetek adnak - ha sok ember összefog akkor kivívhatja magának a magasabb bért, a megfelelő munkaidőt, stb - sztrájk és tüntetés-nagyapáink már megtették.
Új hozzászólás