Bojár Gábor: Orbán nem álmodott elég nagyot

Sosem rejtette véka alá, mennyire kritikusan tekint a jelenlegi kormányra Orbán Viktorral az élén. Annak ellenére sem, hogy már származott hátránya ebből. Pont ilyen nyíltan vállalja azt is, hogy anyagilag támogatja azokat a politikusokat, akikkel szimpatizál: Juhász Pétert és Bokros Lajost. Politikai ambíciói nincsenek, de arról meg van győződve, hogy a nemzet boldogulása addig reménytelen, amíg nem tanulunk meg a saját lábunkra állni. Abban pedig mélyen hisz, hogy magyarnak lenni nem származás, hanem tettek kérdése. Bojár Gáborral, a Graphisoft és az Aquincumi Technológiai Intézet alapítójával beszélgettünk.

- Rendszeresen és nyíltan szokta kritizálni a kormányt.

- Ezt most is szívesen megteszem.

- Származott már hátránya ebből?

- Származott, de részletekbe ne menjünk bele, mert nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Kormányhoz közeli emberektől – akikkel egyébként jó személyes viszonyban vagyok és amit csináltunk, értékelik – többször elhangzott már: „Gábor, ne nehezítsd meg a dolgomat, hogy segíteni tudjak nektek.”

Fotó: Halász Nóra (Propeller.hu)

- Ez az üzletre is rányomta a bélyegét?

- Nehézkesebben mennek bizonyos dolgok, mintha jóban lennék a kormányzattal. De olyan jellegű kárunk nem származott, hogy valamely üzlethez ne jutottunk volna hozzá, mivel az állammal soha nem üzleteltünk, semmilyen állami megbízásunk nem volt. Kivéve a legelején: ’82-ben egy állami megbízással indultunk. Most már be szoktam vallani, akkor is vissza kellett adni abból 10%-ot és azt mondtam, ha ezt másutt meg tudjuk úszni, akkor inkább keressünk olyan piacot, ahol ez nem szokás. Úgyhogy azóta állami megbízásunk nem volt – hadd tegyem hozzá, hogy külföldön se. Ott is megesett, hogy korrumpálni kellett volna, Magyarország nem áll ezzel egyedül a világon. Például a kevésbé korrupt Amerikában is előfordult, hogy visszakértek volna pénzt nagy cégek képviselői, vagy állami megbízók, de azt mondtuk, hogy köszönjük szépen, akkor nem kell az üzlet. Meg tudtuk engedni magunknak, hogy olyan piacra dolgozzunk, ahol ez nem merül föl. Magyarországon pedig, ha már úgy alakult, hogy egy nagymértékű függetlenséget sikerült elérnünk a kormányzattól, akkor hadd élvezzem azt a jutalmát, hogy szabadabban beszélhetek.

- Mi a gondja a mostani kormányzattal?

- A politikus megérzi, mit akar a nép és azt csinálja. Az államférfi viszont alakítani tudja, hogy mit akarjon a nép. Nálunk sajnos csak politikusok vannak. Orbán Viktor erősen karizmatikus ember, lehetett volna államférfi is belőle, de nem álmodott elég nagyot, maradt politikus. Orbán nemzetellenes, történelmi bűne, hogy nem segítette a magyarokat abban, hogy megtanuljanak a saját lábukra állni: azt, hogy magunkra kell számítani és nem az állambácsira. Ez nincs benne a reflexeinkben, hiszen ötszáz évig voltunk megszállva. Aztán szabadok lettünk, de ebbe beletartozik az is, hogy felismerjük, nem azt kell várni az államtól, hogy helyettünk oldja meg gondjainkat, hanem csak azt, hogy szolgáltasson és biztosítsa azokat a körülményeket, melyek között gondoskodni tudunk magunkról, a társadalmunkról és az országunkról. Roppant nehéz feladat ezt a tudatot felépíteni, de a Bokros-program után ez nagyon lassan elkezdett kialakulni, hiszen annak ez volt a lényege. Nem megszorítás volt, hanem annak tudatosítása, hogy magunkra kell számítanunk, mert az állam nem arra való, hogy helyettünk megoldja a problémáinkat. Ez a folyamat elindult, de Orbán Viktor visszafordította. Ez pedig egy történelmi bűn, mert egy nemzet tudatát teszi tönkre. És Magyarország boldogulása ettől szinte reménytelenné válik.

- Lát mást, akiből lehetett volna ilyen nagy kaliberű, felelős vezető?

- Gyurcsány Ferenc is lehetett volna államférfi, egyszer megpróbálta, belebukott és utána nem próbálta többször. Az őszödi beszédet kár Gyurcsány szemére hányni, az egy taktikai hiba volt, hibát pedig mindenki követ el, akár tragikusat is. Ennél sokkal súlyosabb – ami már nem hiba, hanem gyengeség volt –, hogy nem mondott le, mikor fölfedezte az elvesztett népszavazás után, hogy politikája nem tartható. Az őszödi beszéd után szerintem sem kellett volna lemondania, de az elvesztett népszavazás után igen. És nem azért, mert ezzel vereséget szenvedett, hanem mert utána nem vállalta, hogy az eredmény ellenére folytatja a reformprogramját. Azt mondta, hogy jönnek a bársonyos reformok. A politikában, ha valami mellett elköteleztem magam, de az nem működik, akkor le kell mondanom. Akkor nem szabad másba kezdeni helyette, csak azért, mert az könnyebben átmegy. Az nem hiteles. Egy harcos reformpolitikus nem képviselhet hitelesen egy bársonyos reformpolitikát. Én itt csalódtam benne. Akkor becsültem volna nagyra, ha ennek ellenére képes folytatni a radikális reformokat. Vagy be kell látni, ha nem megy, de akkor le kell mondani.

- Van olyan politikus, akivel szimpatizál?

- Bokros Lajosról azt gondolom, hogy egy tiszta ember. Úgy tűnik, a pártépítéshez kellene neki segítség, mert az nem jön össze. Bokros elveit szeretem, azokat érzem maradéktalanul olyannak, amivel azonosulni tudok. Elsősorban a gazdaságpolitikai elveivel, amihez egyébként társulnak társadalompolitikai, oktatási elvek is és sok minden más. Ezekkel maradéktalanul egyetértek, azt mondom, hogy a szívemből beszél. Más kérdés, hogy kormányzóképes erőt nem tud felmutatni. De lehet, hogy nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy erre a magyar társadalom nem vevő.

Fotó: Halász Nóra (Propeller.hu)

- És mi a helyzet az új pártokkal? Ha az Együtt színeiben induló Juhász Pétert választották volna meg az V. kerület polgármesterévé, akkor ön vállalkozásösztönzési tanácsokkal támogatta volna a munkáját.

- Igen, támogatom őt most is egyébként, mint a korrupcióellenes harc bajnokát.

- Ez miben nyilvánul meg?

- Támogatom pénzzel is, és ezt vállalom. Nem akkora pénzzel, amivel pártokat szoktak venni, mert én hangsúlyozottan nem akarom megvenni és semmit nem várok el cserébe. De egy szerény összeget adok jelzéseként annak, hogy a harcát nagyra becsülöm.

- Az Együttel is szimpatizál vagy ez csak Juhász személyének szól?

- Juhász Pétert tartom a legbátrabbnak és legkitartóbbnak, és Bokros Lajos elveivel tudok leginkább egyetérteni. Programjában tehát a MOMA áll hozzám a legközelebb és egy szerény támogatást feléjük is megengedek magamnak...

- Ha már konkrét pártokat érintettünk, mit szól a Jobbik tapolcai győzelméhez?

- Ez az eredménye a politikusi osztályunk elkorrumpálódásának. A választók kétségbeesetten keresnek valakit, aki még nem tudta megmutatni, hogy korrupt, mert még nem volt hatalmon. Abban merek bízni, hogy nem azért növekszik a Jobbik népszerűsége, mert rasszista, antiszemita és újfasiszta. Nagyon remélem, hogy nem ettől népszerű, hanem attól, hogy még nem látták, hogy korrupt. Nem mondanám, hogy nem az, de még nem látszott rajtuk.

- Már majdnem minden pártot végigbeszéltünk. Az MSZP-ről még nem esett szó.

- Igaz rá, amit a Gyurcsány mondott és akkor meg kell nézni, mit mondott rá.

- Gyurcsány már sok mindent mondott az MSZP-re. Arra gondol, amit a Simicska-Puch összefonódás kapcsán említett?

- Igen, arra az összefonódásra, ami megvolt a háttérben… És arra a jéghegyre is gondolok, aminek ez csak a csúcsa.

- Ismeri Simicska Lajost?

- Nem, Puch Lászlót se. Soha életemben nem találkoztam egyikkel se és nem is nagyon hiányzik.

- Nem gondolkodott abban, hogy politikus legyen?

- Ezt sokszor, sokan kérdezték már tőlem, de nem. Azért nem, mert rengeteg olyan emberi hibám van, ami miatt sikertelen lennék a politikában.

- Egy példát mondana? Ha nem túl személyes.

- Például hirtelenharagú tudok lenni, könnyen elvesztem a fejem, nagyon sokszor előbb jár a szám, mint az eszem. Ezt egy politikus nem engedheti meg magának, ez hatalmas hiba. Nagyon hamar megbuknék azzal, hogy szenvedélyesen előbb beszélek és csak azután gondolkodok.

- Akkor pártot se szervezne?

- Ahhoz meg nem értek. Ahhoz értettem, hogy egy olyan csapatot vezessek a Graphisoftnál, akiket én válogattam össze; a népet nem én válogatom össze. Egy politikusnak a népet kell tudni vezetni és az valószínűleg nehezebb.

- De sikeres menedzserként lehet elképzelése arról, hogyan kellene egy országot irányítani...

- Nem tudom, nem próbáltam még. Egy kollégám mondta ezt a hasonlatot: attól, hogy meg tudom ítélni, hogy egy halászlé jó-e, még nem biztos, hogy meg tudom főzni. Tehát nem biztos, hogy tudnék egy országot irányítani, de hogy most rosszul van menedzselve, arról meg vagyok győződve.

- Van olyan ország, ahol ön szerint ez jól működik?

- Természetesen vannak Magyarországnál jobban menedzselt országok. Elsősorban a skandináv országokra szoktunk irigykedni. Például Finnországra, ahol a korrupció szintje az egész világon talán a legalacsonyabb, ugyanakkor demokrácia is van. Az egész működik, GDP-vel is jól állnak, mindennel jól állnak, különösen ahhoz képest, hogy most éppen az ág is húzza őket: az orosz piac összeomlott, a papíripar az egész világon visszaesett, és a Nokia sem az, ami volt. De ezt is jól kibírják. Ennyit ér, ha igazi demokrácia van és nincs korrupció. Tehát finn rokonainkra büszkék lehetünk.

- A politika után beszéljünk a közéletről. Egy évvel ezelőtt vitája volt a Mazsihisz elnökével, Heisler Andrással. Mi volt ott a gond?

- Nem ismerem a magyarországi zsidó hitéletet, különösen nem ismerem a Mazsihisz működését, de a barátaim, akik közelebb állnak hozzájuk, Heisler András tevékenységét nagyra tartják. Egyetlen kifejezésével volt csak bajom és erre reagáltam – talán túlreagáltam – és utána elnézést is kértem tőle. A Sorsok Házáról volt szó, ami helyett javasolt egy másik nevet: a Zsidó-Magyar Együttélés Múzeumát. Erre a kifejezésre felkaptam a fejem, mert az a kifejezés, hogy zsidó-magyar együttélés, azt jelenti, hogy a zsidó nem magyar. Engem úgy neveltek, hogy én magyar vagyok. Az, hogy zsidó származású, ezen semmit nem változtat: ettől se jobb, se rosszabb magyar nem vagyok. Egy igazi magyar nem arra büszke, hogy honnan származik, hanem arra, hogy mit tett Magyarországért. Érzelmi kötődése van a hazájához, nem tud se más nyelven, sem pedig másutt otthon lenni, nem tud soha más országot a sajátjának tekinteni és tenni érte – ettől magyar valaki, a származása másodlagos. Lehet, hogy a szüleitől örökli ezt, én is a szüleimtől örököltem, mert apám is nagyon nagy magyar volt. Én 14 éves koromig nem is tudtam, hogy zsidó származású vagyok, engem meg is kereszteltek reformátusnak. De ennek semmi jelentősége nincsen: a magyar nem a származásától magyar, hanem a tetteitől. Tehát erre a fogalmazásra haragudtam és ezt kértem ki magamnak. Azért reagáltam rá, mert Orbán Viktor viszont – akivel egyébként nem érzek sok közösséget – úgy fogalmazott, ami már szívemből szólt, hogy „zsidó származású honfitársaink”. És akkor azt mondtam, hogy most innen kell mintát venni.

Fotó: Halász Nóra (Propeller.hu)

- Végül akkor sikerült megbeszélniük ezt a kérdést Heisler Andrással?

- Megbeszéltük és épp a napokban kaptam megtisztelő elégtételt.

- Miféle elégtételt?

- Heisler Andris meghívott egy rendezvényre, ahol Magyarországért sokat tett zsidó származású emberek szobrát avatták fel a Dohány utcai zsinagóga előtt. A tizenegy alkotásról tizenegy közéleti ember húzta le a leplet és mondott pár szót azokról, akiket a szobrok jelképeztek. Engem Heisler András Weisz Manfréd szobrának leleplezésére kért fel és egy rövid 2-3 perces beszédet is mondhattam. Az összes beszédnek az volt a közös üzenete, hogy ezek a zsidó származású hőseink magyarok voltak. Radnóti Miklós, Szerb Antal vagy Richter Gedeon – ők mind igaz magyarok voltak. És Richter, aki elmenekülhetett volna, az utolsó pillanatig a gyárát irányította a háttérben, amikor már rég elvették tőle és akkor is ez volt a szerelme; nem tudta Magyarországot elhagyni és végül a Dunába lőtték. Tehát ők igazi magyarok voltak, akik számára Magyarország sokkal többet jelentett, mint azoknak, akik legyilkolták őket.