Az egyetlen nap, amikor rádöbbenhetek: milyen kevés jut neki. Mindig ez jár a fejemben, mikor közeledik a május, vele az egyetlen állítólagos anyai „ünnep”, mely a legszemélyesebb, és amely valahogy a legkevésbé sem sikeredik fényessé. Ez az “anyám napja”. Valahányszor elmúlik, amikor elköszönünk egymástól egy végtelen öleléssel, az elégedetlenség lesz úrrá rajtam, s elgondolkozom, vajon, mit tehettem volna még… Túl az óvodában a kisablakos piros papírszívből rá tekintő pajkos tökmagon, túl a kisiskolás szavalós ünnepélyeken, a virágboltban szégyenlősen frizurát igazgató, toporgó nagykamaszon, amikor az ember maga is bácsi-korba lép, akkor, csak akkor válik igazán mérhetetlenné a semmi, amit magam mögött hagyok pironkodva.
Forrás:
revolucio.blogin.hu
Feltöltő: revolucio
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás