Átlátszós cikksorozat alapján készült a magyar esettanulmány az OLAF éves jelentésében

Hülye maradt volna az OLAF, ha nincs az Átlátszó! Ha az Átlátszó újságírói nem mennek el Csepelre, nem lett volna esettanulmánya idén az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, az OLAF-nak Magyarországról. Szükség van-e még igazi “talpas” újságírókra a 21. században, amikor minden fönn van a neten, az adatok és a dokumentumok elérhetők, felhőkbe rendeződnek és haptákba vágják magukat az adatelemző szoftverek előtt, amikor mindenki össze van kötve mindenkivel a közösségi médiában, és csupán folyamatosan nyomva kell tartani az ujjunkat a Snapchaten, hogy feltáruljon előttünk az igazság? Kellenek-e még úgynevezett újságírók, akik elgyalogolnak, és megnézik, mi van kiírva egy ház kapucsengőjére, akik szemtől-szemben beszélnek emberekkel, akik meghallgatják azokat, akiket nem hallgat meg senki, és akik végigolvassák a 289 oldalas jelentés 288. oldalát is, közvetlenül a lábjegyzetek előtt? És azok, akik péntek este is figyelnek, pedig péntek este már tényleg nem figyel senki? Oknyomozó...