Alföldi Róbert Facebook-oldalára verset írt, hogy felhívja a figyelmet a menekültekkel való szolidaritásra és hogy így támogassa a Menedék – Migránsokat segítő Egyesület munkáját.
Íme az írás:
Épül a kerítés.
A betyárok elindulnak menekülteket verni.
A hatalom terrorizmussal és betegségekkel fenyeget.
Közben férfiak, nők gyerekek, családok menekülnek hozzánk a háború, a halál, a megaláztatás és a félelem elől.
Menekülnek semmi nélkül, remegve és reménykedve.
Hozzánk. Magyarországra. 2015 – ben.Ugye az én hazám nem csak kerítést épít?
Ugye az én hazám nem csak menekülteket ver?
Ugye az én hazám nem csak fenyeget?
Ugye az én hazám érti mi történik?
Ugye az én hazám tudja, mi a kiszolgáltatottság, a félelem és a remény?
És mi a segítség és a szolidaritás egy ilyen helyzetben?
Ugye Magyarországon érző és értő emberek élnek?
Tudom, hogy így van.
Alföldi azt is kiemelte, az egyesület munkájához most az alábbiakra lenne nagy szükség:
- az évszaknak megfelelő lábbelire (női, férfi, gyermek)
- ágyneműre (huzat, párna, paplan)
- tisztasági szerekre
- gyógyszerre, kötszerre
Tedd meg, hogy azt is figyelembe veszed, hogy ezek közül hányan kapták meg a menekült-státuszt. Mert ez a szám nem nőtt az elmúlt években. Az ide érkező menekültek tovább állnak.
Ami persze attól még nem jelent megoldást az EU problémájára, tudom én, de a gyűlölet- és félelemkeltés csak ront a helyzeten. Mutogathatjuk itt egymásnak a statisztikákat, építhetünk kerítést, tüntetgethet a jobbik, uszíthat a kormány plakátokkal, költhetünk még egy pár milliárdot feleslegesen, (belefér az önfényező kampány, a stadionok, a sportcsatorna és egyebek mellett), de megoldást az nem fog jelenteni. Sőt... növeli a széthúzást a magyar emberek között is. És bár eddig aligha voltunk a terroristák célpontjai, de még pár jobbikos akció, még néhány szerencsétlen kormány-intézkedés és lesz miért gyűlölni minket is.
Nekünk egy dolgunk lenne. Mivel nem mi fogjuk megoldani a kérdést, próbáljunk addig is emberek maradni és embernek tekinteni a menekülteket is. Ahogy a dolgok állnak, bármelyikünk életében bekövetkezhet, hogy hasonló helyzetbe kerülünk...