„A nyomorgó Budapest” – szegények, koldusok, hajléktalanok a századfordulón

Budapest az 1873-as egyesülést követően megindult a modernizáció útján – az ezt követő évtizedekben alakult át mai értelemben vett világvárossá. Az elegáns üzletek csillogásától és a Nagykörút fényeitől nem messze azonban egy, az urbanizációval szorosan összetartozó jelenség körvonalai kezdtek kirajzolódni: a nagyvárosi nyomor világáé. A dualizmus koráról a történészek nagy része ma már úgy beszél, mint a magyarság egyik legsikeresebb időszakáról. Valóban páratlan fejlődésnek lehetnek tanúi mindazok, akik ennek a kornak a tanulmányozására tesznek kísérletet, különösen akkor, ha valaki szűkebben véve csak Budapestre koncentrál. A főváros az 1873-as egyesülést követően megindult a modernizáció útján – ebben a bő fél évszázadban alakult át mai értelemben vett világvárossá. Az arisztokraták hivalkodó palotái, a többszintes polgári házak, a reprezentatív színházépületek és vásárcsarnokok, a méltóságteljes Duna-hidak, az elegáns sugárutak és korzók jelezték a nagyvárossá válást a kor...