Festum Omnium Sanctorum. Az üdvözült lelkek emléknapja. 2014-ben ezzel kezdtem az írást. S nincs okom nem ezzel kezdeni az idén sem. Az emléknap évszázados. Az emlékezés a pillanaté. Nem kis részben a napi érzések, történések befolyása alatt. A világban, és azonképpen itt, Magyarországon is. Abban a lassan, szellemi és fizikai, falakkal teljesen körbe és önmagába zárt országban, ahol divat az ideológiai Möbius-szalagon rendezett retorikai futóverseny. Sokakkal elfeledtetve azt, amihez egy véletlen sérülés is elegendő demonstráció. Elsősorban embernek születtek. Azok is embernek születtek, akiket sokkal inkább embertelenségük tesz, tett ismertté. Azok is, akiknek dicsőség, és azok is, akiknek megváltás a biológia egyik legdemokratikusabb intézménye: a halál. Az, amely aztán elszakítja a lelket, a szellemiséget a fizikai valótól. Nem egyszer az utódok, az utód-generációk felelősségébe helyezve a döntést: Mit kezdjenek a leírt, kimondott, vagy akár ki nem mondott szavakkal,...

Feltöltő: GeoCravker
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.