Furcsa, hogy a karácsonyi ebéd elfogyasztása után sokaknak eszébe jutott Ceausescu kivégzésének évfordulója, de ehhez az emlékhez nem Románia szabadságharcát, hanem a mai magyar viszonyokat társították.
Forrás:
sztarklikk.hu
Feltöltő: kakaósbögre
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Nem csodálkozok azokon a magyarokon akiknek hasonló gondolatai vannak, ha azon merengenek, hogy 4-5 éve még Karácsonykor a családi asztalra jutott pulyka, hal, töltött káposzta, most pedig ingyen ebédért állnak be a hosszú sor végére.
"Ki gondolná, hogy 26 év demokrácia és humanizmus után azok az emberek, akik átélték az előző rendszerek (mind Magyarországot, mind Romániát tekintve) borzalmait, olyannyira elkeseredettek lehetnek, hogy a régi idők indulatai kivetülnek a politikaképükre?"
A szerzőnek nem kellene "megdöbbennie", mert talán a 20 év (nem ám 26 év!) demokratizmusa az oka, hogy ilyen "régi idők indulatai" szabadulnak fel a tisztán látókban mikor látják a Szálasi féle központosítást, mikor látják az orbáni önkényuralmat, a diktatúrát.
"Elfelejtjük, mit hagyott ránk Göncz Árpád és miről szólt a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása. Nem vérontásról, nem puccsról, hanem egy olyan világ felépítéséről, ahol a diktátort közfelkiáltással lehet elzavarni, nem pedig fegyverekkel, egy olyan magyarságról, amelyik szelíd és egyben határozott."
Senki nem felejtette el, csak most mások kezében a hatalom. Most nem a kommunistákat kell elzavarni, hanem egy ugyanolyan hataloméhes, gátlástalan, hazugságokra építő orbáni rezsimet, akik nem adják át olyan könnyen hatalmukat, mint tették kádárék.
Ezért jelenik meg sok magyar előtt Ceausescu bukása, életének utolsó napjai.