A tüntető taxisok teljesen félreértik a helyzetet, s mivel nem ismerik fel, mit kellene úgy igazán követelniük, csak maguknak és a taxi-szolgáltatás jövőjének ártanak. Az Uber betiltását követelni pont annyira előremutató, mint az iPodok betiltását várni arra hivatkozva, hogy gyártásuk csökkenti a CD-eladásokat. Semmi, de semmi értelme.
Kevés szolgáltatásnak van a rendszerváltás utáni Magyarországon rosszabb híre, mint a taxizásnak. A "hiéna" mára a "taxis" szinonimája – legalább egy rémtörténete mindenkinek van. Sokan még a fix tarifás, sárgás új rendben sem mernek álló autóba szállni, mert hát ki tudja, mit kapnak és főleg mennyiért. A telefonon hívott autó legalább az, ami. Kicsi, sárga, drága, de a mienk.
Csoda-e hát, hogy a fogyasztók egy része lendületből átpártolt az olcsóbb, megbízhatóbb, modern, praktikus Uberhez, ahol nincs készpénzforgalom, kártyával kell fizetni, ahol érkezik az elektronikus számla, s ahol a kliens (úgyis, mint a nagybetűs Fogyasztó) a saját kis okostelefonján simán lepontozhatja, esetleg kirúgathatja a sofőrt, ha nem tetszett neki a kapott szolgáltatás? A piacon semmi sem véletlen: biztos van annak valami oka, hogy az Uber bőven pariban van a sárga taxikkal, pedig nincsenek előjogai, nem mehet például buszsávban.
A taxisok szerint az Uber versenyelőnyét az adja, hogy kevesebb az adminisztratív teher a cég sofőrjein és egyesek vélhetően adót is csalnak, mivel a sofőrök nem alkalmazottai a cégnek, csak partnerei (persze közben ezer rémtörténet kering a taxiórával és a munkaügyi bejelentéssel trükköző, vagyis adócsaló sárga taxisokról is, lásd például a mai kommentháborút a tüntetés Facebook-oldalán).
Az igazság az, hogy a taxisok szemszögéből nézve a helyzet sokkal rosszabb. Az Uber nem(csak) adminisztratív mutyik miatt tör fel, mint a talajvíz.
Az Uber valójában nem versenyez a taxikkal, hanem teljesen átrajzolja a személyszállítási bizniszt és uralja is az általa átalakított iparágat. Az Uber az a hagyományos taxizásnak, ami az iPod volt a CD-nek: halálos ítélet. A szabályozás pedig ugyanúgy hezitál az Uber és a taxisok igényei között, ahogy anno a hagyományos zeneipar igényei és a digitális zeneszolgáltatás igényei között sem mert egyértelműen dönteni. Inkább maszatolt, kivárt, időt húzott, mérlegelte, hogy mikor veszít kevesebbet. Aztán szépen kivárta, hogy a hagyományos zeneipar belássa: mindennek meg kell változnia, hogy semmi ne változzon.
Az új világ, az új lehetőségek előbb-utóbb szabályozói beavatkozás nélkül, sőt annak ellenére is kikényszerítik a változást. A lovaskocsis szolgáltatások sorsa, hogy tönkremenjenek, ha feltalálják a benzines autókat. A GPS világában kit érdekel már, hogy egy taxis ismeri-e a várost elölről-hátulról? (Sokkal nagyobb probléma, hogy a fogyasztók egy része már nem hiszi el, hogy a taxis eme nemes tudását arra használja, hogy a legrövidebb úton juttassa célba a kedves ügyfelet.)
Az állam nem állíthatja meg ezt a folyamatot, csak lassíthatja és mederbe terelheti. Ez talán dolga is, s ha valami, hát ez a taxisok érdeke: nem az Uber betiltását kell követelni, hanem szabad versenyt és modernizált szabályozást. Az állam persze bekeményíthet, betilthatja az Uber-szolgáltatást, ahogy a franciák tették, de az Uber autói már akkor kint lesznek az utcán újból, amikor a tinta még meg sem száradt a rendeleten. Erre igény is lesz: az Uber nemcsak a sofőrjei érdekeit képviseli, hanem a fogyasztókét is, ami a sárga taxisokról már kevésbé mondható el.
Sokkal helyesebb lenne, ha az állam látványosan elvárná az Ubertől, hogy tartsa be a létező szabályokat, fizessen adót, feleljen meg bizonyos minőségbiztosítási követelményeknek – ezzel némileg csökkentené a versenyképességét, de nem akadályozná az olcsó és hatékony személyszállítást feleslegesen idióta szabályokkal, vizsgákkal. Ideje megbízni a GPS-ben. Az állam akkor tenné a legjobban, ha ismét elengedné az árversenyt a piacon és csak a szabályozási feladataira koncentrálna, de arra nagyon. Ezzel némileg növelné amúgy a taxisok versenyképességét is.
Ha a taxisok tiszta piaci alapon, állami tarifák és idióta, felesleges szabályok nélkül versenyezhetnének a szabályozott és szabálytiszteletre kényszerített Uberrel, akkor derülhetne ki igazán, hogy a taxióra vagy az applikáció a nyerő. Nem betiltani kell az Ubert, hanem olyan szabályozást teremteni, ahol versenybe lehet szállni vele: a fogyasztók majd eldöntik, semleges körülmények között is az iPodot választják-e a CD kárára.
Ha az állam úgy dönt, a taxisoktól fél jobban, azzal csak elodázza az elodázhatatlant. Ha úgy dönt, hogy a fogyasztóktól fél jobban, tudnia kell: attól senki nem vesz majd több CD-t, hogy nem lehet iPodot kapni, de legalább sokaknak lesz rossz és az állam elmondhatja magáról, hogy a fejlődés kerékkötője.
Végső soron mindenkinek jobban megéri, ha az állam szabályozóként, tisztességes végrehajtóként és következetes ellenőrként lép fel, aztán pedig szolidáris és baráti kezet nyújt azoknak (várhatóan a taxisoknak), akik kiesnek a tisztességes versenyből.
Ja, hogy Magyarországon se szolidáris állam, se baráti kéz, se tisztességes verseny? Az már egy másik történet. De azt is érdemes szép hosszan megírni.
Lehet, hogy tisztult a taxi rendszere, javult a morál, az erkölcs, de a beidegződéseket, reflexeket nehéz felülírni.