Kedves antiszemiták, ostobák és korlátoltak!

Értesültem, hogy eldöntöttétek, nem nézitek meg a Saul fiát. Nem azért nem nézitek meg, mert

* nem szoktatok moziba járni,
* vagy mert megvárjátok, hogy játssza a tévé,
* esetleg azért, mert nincs rá keret,
* vagy mert idő és energia hiányában nem tudtok minden filmet megnézni, csak azokat, amelyek biztosan a kánon részei lesznek (most ugorjunk át azon az apróságon, hogy akármit is csináltok, Cannes, a Golden Globe és az Oscar-jelölés után a Saul fia máris a kánon része).

Ha jól értem, vagy az a bajotok, hogy túl sokan beszélnek a Saul fiáról, és akkor ti nehogy már beálljatok a sorba, vagy a témaválasztással van bajotok, ezért bojkottáljátok a filmet. Ezt szűrtem le kommentárjaitokból.

Az a problémátok, és akkor most nagyjából felidézem úgynevezett érveiteket, hogy a zsidók (értitek, a tudjukkik) csinálták a tudjukkiknek, aztán a tudjukkik még díjakat is osztottak neki minden létező fórumon. Nyilván csak azért, hogy benneteket idegesítsenek és az orrotok alá dörgöljék, hogy bezzeg ti nem vagytok tudjukkik, viszont a Saul fia a ti pénzetekből, de nem nektek készült. Elmondtátok sokszor, már a hülye is tudja a nótát: ti igazi árja magyarok vagytok, csorgó nyállal várjátok a szép, heroikus magyar filmeket, amelyek nem fekszenek be a Novák Előd által „holokausztiparnak” nevezett izé dübörgésébe. És ami még ennél is fontosabb, távolról sem emlékeztetnek benneteket azokra a bűnökre, amelyeket őseitek elkövettek. Minek is tanulni a múltból, igaz?

No de az van, kedves antiszemiták és ostobák, hogy a Saul fia nem holokausztfilm. Vagy nem úgy holokausztfilm, ahogy azt ti gondoljátok. Ha a Leleplező könyvújságon és a Mindenegybenblogon kívül olvasnátok valami értelmeset, esetleg elvonszolnátok magatokat a moziba, tudnátok, kikből álltak és mivel foglalkoztak a Sonderkommandók. Értenétek, miről szól ez a film, és mennyire bonyolult ez az egész.

Nyilván tényleg nem fogjátok megnézni a Sault – és erre még büszkék is lesztek. De én azért kísérletet teszek most a dolog elmagyarázására.

A Saul fia egy időtlen film, amely a holokauszt és a haláltábor díszletei között mutatja meg, hogy a létért, az életért folytatott küzdelem, a reménytelenség, a kényszer hogyan irtja a lelkünket, és hogy a vég, a teljes züllés kapujában hogyan kapaszkodunk minden apró emberi szalmaszálba. Minden apró emberségbe, az erkölcs maradékaiba, hogyan harcolunk egyetlen szimbolikus temetésért, miközben embertársaink hulláit égetjük és hamvaikat lapátoljuk.

A Saul fiában nehéz lenne abszolút jót és abszolút rosszat találni, noha a főgonoszokat és a rossz forrását bármikor meg tudjuk nevezni – már ha nem vagyunk nácik vagy vészesen antiszemiták. De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy ül az ember a moziban és arra gondol: miért érzem azt a mechanikus, ipari ürességet, amit Saul érezhet? Hogy lehet egy ilyen helyzetet ép ésszel túlélni? Hogy képes ez a film, átadni a semmit és ezáltal teljesen lebénítani az embert? Hogy válhatok szinte eggyé egy arccal, amely egyszerre szimpatikus, sajnálatra méltó és rettenetes?

Nyomasztó, szörnyű film ez. De éppen az teszi naggyá, hogy a rosszat, az élet ellentmondásait, végső erkölcsi dilemmáit, bizonytalanságait tolja az arcunkba, olyan hihetetlen elemi erővel, hogy összerogyunk alatta és már jottányi erőnk sincs, hogy legalább egy kicsit felháborodjunk. A Saul fia agyonnyom, ahogy a szalmaszálakba kapaszkodó Sault is agyonnyomja az élet és az erkölcsi rossz.

Megértem, hogy nem akartok szembenézni ezzel a szörnyű érzéssel, nekem sem volt könnyű. De tudnotok kell, pont az esik el a legkönnyebben, aki nem tudja, hol csúszik a jég. Aki megnézi ezt a filmet, szembesül azzal, hogy a rosszaság, a gonoszság életünk része, és bizonyos körülmények között nem is biztos, hogy lesz erkölcsi lehetőségünk, esélyünk érdemben, ép ésszel harcolni ellene. Lehet, hogy csak megbomlott elménk maradványai harcolnak majd az emberség maradványaiért (hogy aztán megkapjuk: cserbenhagytuk az élőket a holtakért).

Ha nagy szavakat akarnék használni, valami olyasmit írnék, hogy a Saul fia az emberi lét mélységeiről szól. Arról a mocsokról, amelyet jobb szeretünk elhallgatni. Ezért nem egyszerű holokausztfilm ez, hanem sokkal több annál.

Ha elvonszolnátok magatokat a moziba, és elgondolkoznátok ezen, talán ti is jobb emberekké válhatnátok. Az mindannyiunknak sokat segítene. Nemcsak a zsidóságnak (bocsánat: a tudjukkiknek), hanem úgy alapvetően nekünk, embereknek.