Habonynak ingyen van, Náraynak 1,5 millióba kerül, mi az?

Úgy bánnak minden értékünkkel, az országgal, a nemzettel, ahogy a Szépművészeti Múzeum értékeivel! Rájuk bízzuk ezután is?

@pbalage: ma, 10:11 Egészségemre!
Jár az 5 pont!
:-)))

@pbalage: Ez a videó előbb-utóbb meglesz a Habony fejével helyettesítve.

@Jankó123: az ott a videón Te vagy!

Baán vitatható cselekedetei vitathatatlanok. A közjó oldaláról.
De csak sorban. Baán nemes lelkű, hős fia a nernek. Bizonyítja ezt, hogy közpénzen (Seuso) kincseket vett orgazdától. Na jó, lehet, hogy ez így erős, ezért inkább úgy írom, hogy vitatott tulajdonjogú ezüstöket vett olyantól, aki nem tulajdonosa, csak birtokosa volt eme tárgyaknak. Börtönt megvető bátorságáért, a legmagasabb állami kitüntetést érdemelné.
Ami pedig a képkölcsönzést illeti, nos, az sem példátlan. Elődje, Dr. Oroszlán Zoltán múzeumi igazgatóőr, 1943-ban egy 30 000 pengő értékű, 2971. leltári számú festményt ajándékozott (mivel a kép a háború után visszakerült, így inkább a "kölcsönzött" a jó szó!) Hermann Göringnek (Rosenheim, 1893. 01. 12. – Nürnberg, 1946. 10. 15.). Persze sokallhatnánk a kb. 60 havi átlagbért érő képet, de Göring mégiscsak hazájának második embere volt! Így nincs abban semmi a szokatlantól eltérő, hogy bátor Baánunk 300 millió forint összértékű (kb. 2000 havi átlagbér) műkincset adott kölcsönbe a habonyosnak (Budapest, 1968. 01. 1. - Hága, 201?), aki szintén a második embere a KisGé Harmadik Birodalmának, és a Führer Nemzetiszocialista pártjában is meghatározó szerepet tölt be (gondolom, jómunkásemberhez méltóan már dolgozik: "A pedagóguskérdés végső megoldása" projekten).
Az pedig, hogy egy filmhez adott kölcsön közvagyont, szintén őt dicséri. Hiszen milyen illúzióromboló tud lenni az, ha észrevesszük, hogy egy filmben szereplő műalkotás nem az eredeti, hanem csak egy ügyes másolat! Ezért is szokás - de most komolyan - az eredetivel forgatni. A Neue Galerie New York biztos ragaszkodott hozzá, A hölgy aranyban című filmben Klimt eredeti, Adéle Bloch-Bauer I. (1907) művét használják. Feltehetőleg jó pár száz euróval lett gazdagabb a hágai Mauritshuis Királyi Képgaléria, amiért kölcsönadta féltett Vermeer festményét (Leány gyöngy fülbevalóval) az azonos című filmhez. Bár, ha tudták volna, hogy Colin Firth később a Gambit - Dől a moné c, filmjében az impresszionista ...

... festő képével rókáskodik... És a Louvre is szépen kaszálhatott Leonardo Mona Lisa c. festményének kikölcsönzésével az Equilibrium című filmhez, amiben igaz, hogy a film elején elégetik a képet, de semmi baj, a múzeum kurátora fogja a kölcsönzési díjat, elmegy egy da Vinci boltba és vesz egy másikat. Ezek után nem csoda, ha bölcs Baánunk elfogadta a filmgyártásban oly jártas cégecske igényét, hogy CSAK eredeti festményekkel lehet filmet forgatni. Bár, ha én lettem volna e film gyártásvezetője, költségtakarékossági okokból javasoltam volna a Pigmenta Múzeumi Reprodukciók Boltját, pl. Jupiter Ámor diadalmenetében: művészi nyomat minőségi festővászonra - 11.900 Ft., igaz, így egy esetleges képcserére nehezebben kerülhetett volna sor. Mert, ha a raktárban őrzött kép hamisítvány, mikor derülhetne ki, mikor vizsgálhatná meg egy nemzetközileg elismert független szakértő: ha a képet eladnák, tehát soha! Ügyes ez a Baán!
Ami pedig a paraszt lagzit illeti, szerintem azzal sincs baj. KisGé birodalmának második embere érzékeny lelkű: nyugdíjast ha ver, csak kelletlenül, lépést tart Panem divatjának rezdülésével. És egy ilyen, jó ízlésű ember, nem ünnepelheti élete nagy napját egy tanyán, mint a feltörekvő bugrisok (ahol nem csoda, ha elkallódnak a telefonok), ráadásul a takarító néninek is könnyebb a márványpadlóról - a visszafogott mulatságot követően - a hányásokat feltakarítani...