Amikor a kockás ing lett az új kokárda

A Mandineren tegnap megjelent elmés vélemény szerint a pedagógusok tüntetési hulláma épp most fullad saját bohózatába, mert a diákok kockás inges szelfiket készítenek és a karosszékből folyik a lájkolás. Mi van?

Mert mit kellene tennie egy 17 éves diáknak vagy az 57 éves irodalom tanárnak? Talán szervezzenek maguknak iskolafenntartót, esetleg iskolát is, mindennel? És ha már akkora a pofájuk, a szükséges pénzt is előteremthetnék rá, nem? De hát lassan pontosan ezt csinálják, jó reggelt! Ebből lett elegük.

A kockás ing, ha csak pár napra is, az ostoba, cinikus kormánypárti böfögések elleni kiállás szimbolúma lett. Szükségességén pedig az sem változtat, hogy a taplóság mára alaphang lett a keresztény-konzervatív oldalon, és az sem, hogy Klinghammer István, jaj szegény, csak egy volt (volt, v.o.l.t.) államtitkár, 75 éves, nyugdíjas, "dohogó öregúr". Pukli István igazgató dohogásán sem változtat semmit ugye, hogy egyszer elment mellette az utcán egy MSZP-s autó, majd nem átallott tanárnak szegődni.

Ha már mindenáron gyalázni kell valakit ebben a történetben, azok véletlenül sem a Facebookra posztoló diákok és tanárok. (Vagy egészségügyisek, vasutasok, rendvédelmisek, ki tudja, hol bukkannak fel legközelebb Soros ügynökei.) Értjük persze, hogy a közösségi média maradt az egyetlen csatorna, ami fölött még nem valamelyik Fidesz-káder cenzúráz, és rohadt kényelmetlen látni, hogy homályos csoportképek alá is százak írnak olyanokat, hogy "felemelő", de ettől még a dolog létezik. Léteznek önálló akaratukból cselekvő, gondolkodó, értelmes emberek – bármennyire kellemetlen -, akik ha úgy van, vidáman összeállnak egy fotóra, hogy nesze, baszd meg, kockás ing. Ennyit tudnak tenni.

Lehetne inkább a béna ellenzéki pártokat gyalázni. Akik saját ötletek és kreativitás, vagy egyáltalán: a politikacsinálás képességének hiányában piócaként tapadnak rá mindenre, amivel kicsit is előtérbe kerülhetnek, ezzel valóban megfojtva mindent és annak elődjét is. Lehetne gyalázni a Gulyás Balázs-féle rosszarcú "hivatásos tüntetőket", akik mára a puszta jelenlétükkel nagyobb szívességet tesznek a kormánynak, mint bármennyi Habony Árpád. És persze leginkább a rosszul működő Kliket lehetne gyalázni, a hazug miniszterelnököt, aki még mindig bérköveteléssel uszít, az undorító emberminisztert, aki alig pár órával Lázár intelmei után mégis diákokat rángat maga elé politikai vitákban, de abban már semmi újdonság nem lenne.

Arról viszont tényleg le kellene szokni - még így a csengőfrász-korszak elején –, hogy az egyszeri embernek kuss a neve, mert ha nem kuss, akkor bizony ilyen-olyan bérencet csinálunk belőled. Rossz vége szokott az ilyesminek lenni. Főleg amíg még a kormányban mindig több bűzös múltú és jelenű figura lapít, mint a világ legmegátalkodottabb tanári karaiban együttvéve.