Szüleim mondták, hogy mindenképp jöjjek

Egy pesti gimnáziumba mentünk el megnézni, hogyan is néz ki élesben a hétfői oktatásügyi tiltakozó akció. Több osztály is volt, ahol a tanulók kétharmada, vagy még többen hiányoztak. Az órák lazák voltak, ha egyáltalán megtartották őket, de volt olyan tanár, aki csak a termet nyitotta ki. Ballai Vince írása az Abcúg.hu-n. 

Én sem jöttem volna iskolába, ha nem lettem volna betegség miatt otthon egész múlt héten – mondta az Abcúgnak a kőbányai Szent László Gimnázium egyik kilencedikes tanulója. Noémi csak azért jött be, hogy ne maradjon le valami fontos anyagról, meg mert sokat hiányzott, de cserébe kockás inget húzott – ezzel jelezve, hogy ennek ellenére egyet ért a tanárok céljaival.

A február 29-re meghirdetett Nem leszek a suliban napot sokan vették komolyan, és nem csak a kőbányai iskolában. Az Index összefoglalója szerint országszerte számos osztály volt erősen foghíjas.

A Szent Lászlóban, Noémi csoportjának, akik alapvetően 21-en járnának tömegkommunikáció órára, kétharmada otthon maradt. És akik bejöttek, azok sem azért, mert elutasítanák a tanárok követeléseit, erről kockás ingek és szoknyák is tanúskodtak. “Szüleim mondták, hogy mindenképpen jöjjek, le ne maradjak valamiből” – indokolták a többiek, hogy miért vannak bent az iskolában.

Nem mintha sok mindenről lemaradtak volna. Olaszórán átbeszélték azt a pár dolgot, amit nem értettek a nyelvtanból, fizikaórán gyakorlófeladatokat kaptak – amit a tanárjuk azoknak is elküldött, hogy dolgozzák ki, akik nem mentek be –, tömegkommunikáció órán pedig köteltenül beszélgettek egymással.

Tanárjuk, Papp László ugyanis előre bejelentette, bent lesz a teremben, de nem fog órát tartani, így tiltakozik a tanárokra nézve sértő, az oktatásügy csődjére vonatkozóan pedig szerinte hazug kormányzati kommunikáció miatt, külön kiemelve, hogy fizetésemelést nem kér. “Ha pénzügyi alapon szerveződött volna az oktatáshoz fűződő viszonyom, már rég itt hagytam volna” – mondta, amikor felkerestük hétfő délelőtt.

A gimnázium tömegkommunikációs képzését harminc éve elindító, eredetileg fizika-kémia szakos tanárt először az életpályamodell háborította fel, ami szerinte nem csak az egész addigi, közel negyven éves pályáját gyalulta le, “a nyugdíj előtt egy perccel”, és csökkent a fizetése havi 60 ezer forinttal, de széthúzást okozott az amúgy elég összetartó tanári karban is. Pedig pár éve még szinte egy emberként álltak ki – sikerrel – igazgatójuk mellett, amikor az önkormányzat megpróbálta leváltani.

A tanár több szempontból elégedetlen az oktatási rendszerrel. Szerinte a tanárokat a portfóliójuk alapján minősíteni olyan, mintha egy ácsot az alapján ítéltének meg, hogy ki van-e fényesítve a szekercéje, és hiába vezették be a tanárok folyamatos ellenőrzését, ha az ellenőrzést is saját magukkal végeztetik el. Ezt csinálják a mestertanárok – egy gyorstalpaló után, magasabb bérezésért és kevesebb óraszámért cserébe – de Papp László szerint ezzel csak az elvileg leginkább alkalmas tanárokat vonják ki az oktatásból, akik a legtöbbet adhatnának a diákoknak, és “arra használják őket, hogy csesztessék a többieket”.

“Se pénz, se posztó” – mondta az iskolai eszközök beszerzése és a Klik viszonyáról. Szerinte az mentette meg eddig az iskolák többségét, hogy a legtöbbnek van saját alapítványa, és azt ürítették ki, felélték a tartalékokat, és most ott tartanak, hogy a szülőknek javasolják, hogy fizessenek be pénzeket, “pedig ez eddig eszünkbe se jutott”.

Beszélgetés közben kicsöngettek, és bejött egy másik osztály, a tizedikesek. A 17 fős csoportból csak négyen voltak, többen kockás ingben. “Anyukám nem akarta igazolni a napot” – mondta egyikük, a másik lány pedig azért nem maradt otthon, mert szerinte nem ez a módja a tiltakozásnak. “Inkább tüntetésre, felvonulásra kellene menni.” A célokkal amúgy ők is egyetértettek.