Az emberség mozgalmi elárulása

A rasszizmussal kokettáló egészségügy nem más, mint dr. Jozef Mengele rehabilitálása. Még mindig Sándor Mária, és még mindig Jobbik. No meg hitelesség. Alkalmasint a túloldalról. Azok után, hogy korábban szóltam arról a jelenségről, ami szinte törvényszerűen lökte a feketeruhás nővért a polceleb mérsékelten dicsteljes helyzetébe. Ami azonban nem zárja ki az egyéni ítéletalkotás lehetőségét. Amit nagyjából úgy szoktak megfogalmazni, hogy jog a barátok megválogatására. Ez az a jog, amivel a legnagyobb jó szándék feltételezése mentén is elvárható, hogy éljen egy nagykorú, közszereplést vállaló felnőtt. Egy percig sem vitatva, hogy infúziót bekötni, és tüntetésen villogni nem feltétlenül átfedő készséghalmazt igényel. Miközben az utóbbi óhatatlanul belépő a politikai szerepvállaláshoz. Mely esetben már korántsem mindegy, hogy ki milyen politikai támogatást fogad el, és kitől. Még akkor sem, hogy egy szakszervezeti szerepet elvállaló közszereplőtől a legszimpatikusabb az lenne, ha...