Akinek három-négy napnál tovább terjed a memóriája, annak nem újdonság, hogy Orbán Viktor ritkán szokott egy-egy véleménye mellett hosszabban kitartani. Beszédei megírásakor két nagy ellensége van, a tér és az idő: ezek együtt olyan bonyolult mátrixot alkotnak, amiben képtelenség úgy hazudnia, hogy a hazugság ne rögtön annak valamelyik cáfolata mellé kerüljön.
A "hóbortjaim, hobbijaim" témakörben elmondott lózungjait hagyjuk is, hadd mondja csak, hogy "példátlan összefogás van Magyarországon a futballért", annál hamarabb elhiszi. Ha viszont az ország jövőjéről okoskodik, az már nem a "hülyegyerek Maradona-mezt húz a felcsúti libalegelőn, és a bőgő tehenekről azt képzeli, őrjöng a lelátó" kategória, hanem annál sokkal szélesebb kört érintő valami.
Erről morogtunk már itt pár napja is, amikor még az volt a mondás:
Jó dolog az innováció és a startupok világa, mert hátha kiderül, hogy az, amiről nem is tudtuk, ahhoz is értünk – de a jövő nem ez
– Orbán Viktor, Békéscsaba, 2016. április 26.
És ahogy sejteni lehetett, a kinevetett innováció sem a végleges álláspont, lesz még olyan tér és idő, ahol a miniszterelnök az innovációt isteníti majd:
A válság utáni világban, amely egy új korszakot is jelent, mert alapvetően átrendeződtek az erőviszonyok, csak akkor lehetünk versenyképesek, ha innovatívak is vagyunk
Értem...vagy nem...
Még jó, hogy ha valaki innovatív, annak az innovációhoz semmi köze.
Mint ahogy láthatjuk, ha valaki demokrata, annak a demokráciához nincs köze. Aki keresztény, annak a kereszténységhez nincs köze. Az ő beteg világában ez így van rendben.