Nincs, aki leszedje a paradicsomot, paprikát, uborkát

@emerencia: Irigyellek az almaszüreten átélt megpróbáltatásaid miatt. Képzeld, hogy a vörös diktatúra idején minket kukoricaszüreteléssel büntetett az iskolaigazgató-álarcba bújtatott helyi kiskirály! Teherautóval szállítottak ki bennünket az iskolából a vesztőhelyre, ahol sok kukorica volt és baromi hideg.
Táskát, felsőkabátot a tgk. platóján kellett hagyni, és csatárláncba felfejlődve elsöprő támadást indítottunk az érett kukoricák ellen. Közben megéheztünk, de a járműhöz csak akkor lehetett visszamenni, amikor Tanár Elvtárs engedélyt adott erre...Ne tudd meg! Aznap estig éhesek maradtunk, mert a mezei pockok nem vártak engedélyre, beköltöztek a táskáinkba, és jóízűen bezabálták a tízórainkat... :-(

@eugen4402: Minket az építőtárborban felejtettek a tűző napon embernyi magas labodát huzigálni, de voltam egyszer tokaji aszúszedésen is ősszel hideg szélben, ahol mindenki megfázott. Volt aki táppénzre ment emiatt. Ezek az alkalmi megpróbáltatások ritkán kibírhatók. Az viszont komoly probléma, hogy belénk nevelték: mindezért nem jár jövedelem. A segítő szándékot viszont nem nevelték ki belőlem. Ha még egyszer az életben lenne biztos megélhetésem és időm, akkor szívesen vállalnék hasznos volunter munkát de nagyon vigyáznék arra, hogy még véletlenül sem húzzon le senki. Az egészségre, testi épségre veszélyes kalandokra viszont már vágyom, ahhoz már túl öreg vagyok.

@emerencia: Látod, mindenből származik valami haszon: egyrészt vérünkké vált a hajlam szolidaritásra, segítségnyújtásra, másrészt megtanultuk megkülönböztetni a rászorulókat a szélhámosoktól. Arról nem is beszélve, hogy manapság mindenki előtt fennáll a lehetőség, hogy ténylegesen rászorulóvá váljon egyik napról a másikra...

@emerencia: Szépen felidézted a fiatalkorunkat, mink is jártunk a környékbeli ÁG.., tsz be dolgozni, általában a szeptemberi hónapban, ki lehetett bírni...
Később már a helyi iskola, vagy pl. a monori Rendelő Intézet építésén dolgoztam a ,,kommunista szombaton,, vagy a melóhelyen a ,,vietnámi elvtársak,, megsegítésére...
De igazad van nem a megélhetésünk függött ettől...
Most az újdonsült ,,műparasztok,, állnak mint szamár a hegyen, mert nem tudják pl. még azt se hogyan lesz a takarmányból pl. tej...
A régi uraságoknak nem véletlenül volt ,,intézője,, aki felügyelte a munkát, és képzett gazdász volt, tudta mikor mit kell csinálni, és ahhoz neki mennyi melósra van szüksége, és már tavasszal amikor elszedődtek a zsellérek, pontosan tudták mennyi pénzt fognak keresni, és mennyi egyéb juttatást fognak kapni, ezekről a dolgokról az Anyósom meseélt nekünk sokat, mert míg férjhez nem ment ő is ,,szolgált,, Öcsödön a Tanító Úréknál...

@papa.49: Nagyapám fiatalon, a huszadik század elején csendőrként szolgált a szülőföldjén, Erdélyben. Üzent érte a gróf mert a parasztok nem akartak aratni. Előbb kiment a sztrájkolókhoz, hogy megtudja a munkamegtagadás okát és kért tőlük néhány szelet kenyeret mely a járandóságuk részét képezte. Elment a grófhoz, az ő panaszát is meghallgatta majd az asztalára dobva a a száraz, penészes kenyeret indulatosan kijelentette: amíg az emberek ilyen kenyeret esznek, nem is fognak dolgozni. A gróf végül kénytelen volt megegyezni a földművesekkel, így learatták a búzát. Őt pedig bepanaszolta a parancsnokánál ezért áthelyezték egy másik csendőrkerületbe.

@emerencia: A Nagyapád, EMBER volt csupa nagybetűvel, voltak ilyenek is, csak már mára egyre kevesebben vannak!!!
Én ugyan Pesten nőttem fel, viszont vidékre nősültem, így első kézből hallhattam az Anyósomtól a történeteket a háború előtti, és a háború utáni időkről, meg az Apósomtól, hogy hogyan tette földönfutóvá a párt '52. ben...A városi életet meg az Anyáméktól tudhattam meg, meg részint átéltem...
A gond ott van, hogy most az ország újra felosztása van porondon az új urak szája íze szerint, és azok akik nyertek földeket legfeljebb bukfencet tudnak vetni, nem megművelni a földjeiket. sőt talán nem is akarják, csak csábító volt a ,,földalapú támogatás,, amit megkapnak ha termelnek valamit ha nem, csak ennek még lesz böjtje nem is sokára...Ez az ország 26 évvel ezelőtt Közép Európa legjobb mezőgazdaságát tudhatta magáénak, ma meg szinte minden terméket importálni kell ha enni akarunk, vagy vegyük csak a cukorgyárakat, volt belőle vagy 10 az országban ma van egy darab, de cukorrépát se termelnek annyit mint régen, mikor az Alföldön a állomások mellett felhalmozva állt a cukorrépa, szállításra várva, de akármelyik mezőgazdasági terményre igaz ez...