Elszámoltatná a kormányt és a miniszterelnököt a Magyar Szakszervezeti Szövetség, hogy "vajon hány országnak, mennyi cégnek adta el a nemzetközi átlagbérnél jóval kevesebbért a magyar munkavállalókat". Ezt annak kapcsán tette közzé a szövetség, hogy Orbán Viktor tegnap egy rádióinterjúban elismerte, van olyan ország – konkrétan a svédekről beszélt –, amelyiknek azért vannak befektetői Magyarországon, mert a kormány elfogadta, sőt hozzájárult egyebek között ahhoz, hogy kevesebb bért fizessen a magyar munkavállalóknak, mint otthon. A MASZSZ a hazai bérek és azok rendezése témában nyilvános vitára hívja a kormány illetékesét.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Fontos szempont
de vannak még mások is szép számmal
Az mno.hu „Béremelést, de óvatosan” című írásában „Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség-kutató Központjának igazgatójával, Chikán Attilával ” készített interjút. Az elismert szakember arról beszélt, hogy „A magyarországi bérek jelentősen alacsonyabbak, mint a fejlett világban kifizetett bérek, tehát valóban jó lenne azokat emelni … a munkabér emelése csak akkor lehetséges, ha növekszik a termelékenység. …. a magyar termelékenység – pontosabban az egy ledolgozott munkaórára jutó bruttó hazai termék (GDP) – nagyjából fele az EU átlagának, nem csoda, ha a bérek is elmaradnak attól.”. Majd a „termelékenység emeléséhez a dolgozó egyéni teljesítménye mellett sok más tényezőnek is köze van. Így például a munkaszervezés társadalmi és üzemi szintű színvonalának.” fekvetés után arról beszélt. hogy „S ezen a területen vannak problémáink, hiszen a munka társadalmi szervezése rendkívül alacsony fokú hazánkban, és ennek következtében az egyéni teljesítmények nem tudnak társadalmi szintű teljesítménnyé összeállni.”.
Természetesen igaza van a professzor úrnak, de meglátásom szerint vannak itt még további gondok is bőven (s nem ritkán vetekszenek a szervezettség és a tényleges teljesítmény hiátusaival is). A rárakodó költségekről beszélek, s hic & nunc nem a – szintén elképesztően magas társadalmi költségekről (adók és járulékok), hanem az ügyeskedésekről. Amik amellett, hogy részben csökkentik a kötelezettségeket, főleg a kifizethető bérek elől költségelnek el jelentős összegeket. Az alkotmányos költségekre, no meg magánköltségek céges elszámolására, időnként elbartelezésére gondolok! =))