“Mardos a bűntudat” – kíméletlenül őszinte vallomás a Fidesz működéséről

Tudtuk. Mindig is tisztában voltunk vele, hiszen mindannyiunk családjában, ismeretségi körében vannak közalkalmazottak, önkormányzati dolgozók, vagy éppen állami fennhatóság alatt álló intézmények munkatársai. Mégsem szóltunk semmit. Én sem mertem szólni. Mert nem a saját bőrömet vittem volna a vásárra… Amikor tinédzserként azt mondták nekem, hogy vigyázzak a megszólalásaimmal, ne kötődjek a baloldalhoz, ne vegyek részt ellenzéki rendezvényeken, főként ne látszódjak a kamerák felvételein, mert elrontom az életem, csak legyintettem. Kamaszként azt gondoltam, ezek csak túlzások, az előző rendszer tapasztalatainak kísértése vagy valami tőlünk távol álló jelenség. Később aztán feltűnt, hogy a városi civil életben már nem látnak szívesen, hiszen a személyemmel is “beleviszem a politikát” bármibe, amihez nekikezdek. Noha ez nem volt igaz, hiszen ha valaki a településért akar tenni valamit, ahol él, nem az országos politika révén cselekszik, a Fidesz gépezete már ezen a ponton beindult.