Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 69. évében, vasárnap otthonában elhunyt Katona Kálmán volt közlekedési miniszter – közölte a család az MTI-vel.
Katona Kálmán Pécsett született, felsőfokú tanulmányait a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte.
Fotó: MTI/Beliczay László
A politikus 1987-ben a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, 1989-ben a Magyar Demokrata Fórum tagja lett. 1990 és 1994, majd 2006 és 2010 között országgyűlési képviselő volt. 1990 és 1994 között az Országgyűlés Közlekedési, hírközlési és vízügyi, 2006 és 2009 között pedig Környezetvédelmi bizottságának elnöki tisztét töltötte be. 1998 és 2000 között közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterként tevékenykedett. 2002 és 2010 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt.
1973-tól a Tungsram, 1982-től a Minőségellenőrző Rt. munkatársaként dolgozott, 1995 és 1998 között a Hírközlési Főfelügyelet elnökhelyettesi, 2000 és 2002 között a Magyar Villamos Művek elnök-vezérigazgatói tisztségét viselte. 2012 és 2014 között a Magyar Kerékpársportok Szövetsége és a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség elnöke volt. 2015-ben alapította a Hermina Galériát a fiatal kortárs képzőművészek és zeneszerzők együttműködésének támogatására.
Meghatározó szerepet játszott Magyarország rendszerváltás utáni infrastrukturális felzárkóztatásában. Munkássága a demokratikus jogállamiság, az önkormányzatiság, az európai integráció és a fenntartható fejlődés elve, illetve a polgári értékek köré szerveződött. Elkötelezett híve volt a kortárs zenének, irodalomnak és képzőművészetnek.
Furcsállom, hogy a ma elhunyt Katona Kálmánról közölt életrajzokban nincs ott életének egyik legfontosabb epizódja. 1971. március 15-én, 23 éves műszaki főiskolásként a budapesti Petőfi-szobornál rendezett ellenzéki ünnepségen virágot helyezett el a szobor talapzatára. Kilenc havi fegyházbüntetésre ítélték, melyből 6 hónapot le is töltött. Még 1989-ben is készültek róla ügynökjelentések: az alakuló MDF-ben saját politikustársa figyelte meg. Sok évvel később a tévé kamerája előtt olvasta el a róla szóló jelentéseket, ekkor tudta meg a besúgó nevét, de nem hozta nyilvánosságra. Múltjával a rendszerváltás után sosem kérkedett. Becsületes ember volt, megérdemli, hogy akként is emlékezzünk rá. Nyugodjék békében!"