A népességfogyás megállítására Magyarország világviszonylatban is rengeteget költ, ehhez képest csak szerény javulást mutatnak a gyerekvállalás terén a hétfőn bemutatott ifjúságkutatás számai. A magyarok nehezebben találnak párt maguknak, és egy sor félelmük van a családalapítás kapcsán. Talán a Nyugaton munkát talált fiatalok aggodalmait új lakhelyükön jobban kezeli az állam és a társadalom, körükben ugrásszerűen nő a születésszám.
A gyerekvállalás rontja a döntést meghozó felnőtt tanulási lehetőségeit, hátráltatja munkahelyi karrierjét, rontja anyagi helyzetét, szűkíti a szabadidő eltöltésének lehetőségét, és akadályozza a szexuális életét
– így ítéli meg a mai magyar ifjúság a generáció legalaposabb, négyévente elvégzett felmérése szerint. Ez legalábbis árnyalja Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter lelkesedését, amelynek a kutatás bemutatásakor hangot adott. A fiatalok valóban úgy érzik: boldogságot vinne életükbe a gyerekvállalás, és a döntés javítaná a családi-baráti kapcsolataikat is. De a 2012-es felméréshez képest a családalapítás kapcsán sorolt aggodalmak mértéke is nőtt.
A demográfia neuralgikus pont az Orbán-kormány számára, ahogy ez a miniszterelnök múlt heti évértékelőjén is kiderült. „A fogyás akkor is fogyás, ha vannak kedvező jelek” – mondta Orbán Viktor, és „ezen a döntő fronton még nincsen áttörés”.
A most publikált ifjúságkutatásból kiderül belőle, hogy „minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál nagyobb arányban tervez a közeli vagy távoli jövőben házasságot kötni”. Márpedig a kabinet épp a felsőfokú végzettséghez jutást akarja visszafogni, mondván, a gazdaságnak szorgos munkáskezekre van szüksége.
A hvg.hu-nak nyilatkozó Makay Zsuzsanna demográfus szerint nagyon nagy dolog, hogy a fiatalok még mindig viszonylag sok gyereket akarnak (a kívánt szám átlaga 1,7-re emelkedett). Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak fontos értéket jelent a gyerek, nem kell őket arra is még külön rávenni, hogy saját utódot akarjanak. Németországban például már több mint 20 százalék azon nők aránya, akik egyáltalán nem akarnak gyereket. Ezért a politikának elvileg könnyebb dolga van akkor, ha a szülésre akarja biztatni a fiatalokat.
A baj inkább az, hogy a fiatalok nehezen valósítják meg a terveiket. Ennek több oka van. Továbbra is tartja magát például az elv, hogy kizárólag „saját lakásba szülünk”. Ezzel szemben Nyugaton jóval többen élnek és alapítanak családot bérleményben. A saját lakás megszerzése nehéz, ez kényszerűen kitolja az első gyerek megszületését – és épp „az első gyerekek születnek meg sokkal nehezebben, mint korábban”. És minél inkább kitolódik az első szülés ideje, annál kisebb az esélye a második vagy harmadik gyerek megszületésének.
Az is nehezíti a fiatalok gyerekvállalását, hogy nehezebben találnak párt, folytatja Makay. Az adatok szerint akarnának ők, csak nem megy. Annyi biztosan látszik a kutatásokból, hogy az évtizedek alatt egyre nehezebb lett párt találni. Beszűkültek az ismerkedési lehetőségek, nem olyan közvetlenek az emberek, a a fiatalok 40 százaléka soha nem jár kocsmákba, kávézókba. A mai fiatalok könnyebben bezárkóznak a virtuális térbe, és bár az interneten kiterjedt társas kapcsolati hálójuk van, rengeteget csetelnek, ezekből ritkábban lesz valós, ha úgy tetszik, analóg kapcsolat.
Makay meglepő számokat mond a kivándorolt magyar fiatalok családalapítási kedvével kapcsolatban: 2015-ben csak Németországban 2026 gyerek született magyar állampolgárságú anyától, ez a szám meredeken emelkedik, mert 2010-ben még csak 770 volt. Nagy-Britanniában is 2000 felett van ez a szám, tehát biztosan több mint 6000 magyar gyermek születik évente az unió más országaiban – ez az éves hazai születésszámhoz képest (mintegy 90 ezer) nagyon magas szám.
Makay Zsuzsanna szerint az alábbi lépések kombinációja segítheti a gyerekvállalás ösztönzését:
meg kellene könnyíteni a lakáshoz jutást,
javítani kellene a bölcsődei rendszert, növelni kéne a férőhelyek számát és javítani azok területi elosztását,
elengedhetetlen a fizetések emelése,
kiszámítható családtámogatási rendszert kell bevezetni, amely kormányokon át érvényes marad,
jobban kellene kommunikálni a családtámogatási rendszert, mert annak ellenére tudnak keveset a fiatalok, hogy GDP-arányosan az egyik legtöbbet költjük rá.
A külföldön élő családokban nem igazán érdemes bízni, mint potenciális nemzetépítő
tényezőben. Néhány év alatt önerőből össze tudják rakni azt a pénzt, amiből kijön egy lakás/ház és még csak szaporodási kötelezettség, vagy népdaléneklési elvárás sincs, de akár kereszténynek sem kell lenniük hozzá. Az igaz viszont, hogy valószínűleg át fogják gondolni ezek a családok, akarnak e egy álkeresztény féldiktatúrában élni röhejes fizetésért, ámde helyhez kötve, vagy inkább egy – bármilyen – demokráciában képzelik el a jövőjüket. Aki teheti, nem fogja leláncolni, kiszolgáltatottá tenni magát, hogy lépten nyomon a képébe dörgöljék, ki volt az a nagylelkű, akitől segítséget kapott és kinek kell hálásnak lennie. Pláne nem egy olyan országban, ahol nem működik a gazdaság, a bérek szomáliai, az árak svájci, a demokratikus jogok pedig észak-koreai nívón száguldanak. Engem speciel kicsit sem tölt el jó érzéssel az, hogy a pénzemért a képembe hazudik szeretett ártunk és ormányunk, kényszeresen fényezi magát úton útfélen -szintén az én kontómra- és még finanszírozhatom is az újabb agyament baromságot, amit a nemzet demagóg turulszaros imázsépítés keretében ki bírtak nyomni magukból hirtelen.