Mostmár biztos: Mészáros Lőrincé a Népszabadság volt kiadója

@Horizont: 16:35 Szerintem az utolsó mondatodat lehetne az "esélyesek" közé sorolni!:)) Jogilag meg semmit! Ki van ez találva, azaz biztos vagyok benne, hogy jogászok serege csinál mindent, amibe nem igen lehet belekötni!:( Hiszen tudjuk, hogy a törvényeket szinte "személyre" szabták, akár visszamenőleges hatállyal.

@lenn: 14:15 Látod ez tetszik! Szellemes, ironikus és minden benne van!:)

@Horizont: Nem mintha a Te tippet életszerütlen lenne, de én sokkal rövidebbnek gondolom ezt a folyamatot... főleg ahogy látom Mészáros "értelmes" fejét... nem kérdeznek, csupán az orra elé tolják a papirokat és "ráböknek" hol irjon alá... még arra sem hagynak időt neki, hogy az olvasást gyakorolva elolvassa mit ir alá, ami persze felesleges is, mert ugysem ért belőle semmit sem! Még a részvény fogalmát sem érti, nemhogy ennek a müködését?!:)) Nem véletlen, hogy 1-2 dolgot "kifelejt" a vagyonbevallásából... tényleg nincs fogalma arról, hogy hol, mennyi a tulajdonrésze, még akkor sem, ha lennének papirjai... de szerintem még azt sem bizzák rá!:))

@Horizont: 19:16 Azt gondolom, hogy a mi "egyszerü", egyenes logikánkkal nem is tudjuk sohasem ebbe "beleélni" magunkat... ez valahogy "kivül esik" a gondolkodási módunkban. De én konkrétan tudok olyanról, hogy ügyvéd megcsinált egy adás-vételi szerződést, majd u.ezt a szerződést megcsinálta visszafele is, vagyis ha valami a későbbiekben nem stimmel, akkor gyakorlatilag visszaáll az eredeti állapot. 99 %-ban biztos vagyok abban, hogy elkészitették az összes vagyonra a "helyreállitó" szerződést is... és nem M.L. "jószándékán" mulik, hogy odaadja, vagy sem. Végső soron, akkor müködik jól egy barátság is, ha üzletileg pontosan szabályozott minden... gondolom én.

A nép egyszerű gyermeke ő, hétköznapi mangalicatenyésztő. Csak valahogy úgy hozta az élet, hogy baromi nagy szerencséje van mindenben. Bármihez nyúl, az nem is arannyá, hanem egyenesen brilliánssá változik. Reggel becsönget hozzá egy ember az utcáról és megkérdi, nem venne e gazduram egy kis céget? Kéne nagyon a pénz, olcsón adnám. Gazduram persze hogy megveszi a céget, hogy segítsen a bajba került idegenen. Gondolja: berakja a kredencbe, ellesz ott a többi mellett. Erre mit ad isten, másnap pont arra a cégre van szükség, mert kiírtak egy olyan tizenszáz milliárdos pályázatot, amit senki más nem nyerhet meg, csak egy olyan cég, aminek pont az a neve, amit az előbb megvett a Lőrinc, de még az is benne van a feltételekben, hogy az a cég csak akkor nyerhet, ha Mészárosnak hívják a tulajdonosát, nem több, mint 48 órája volt tulajdonosváltás és a cég a Mészárosék kredencének bal felső fiókjában van. Hát mi ez, ha nem isteni szerencse? Ki vethetné meg azért ezt a derék magyar vállalkozót, hogy ennyire üldözi Fortuna? Azt hallottam, intim
kapcsolat is kialakult köztük, de ez csak mendemonda. Tehát van egy hihetetlenül szerencsés polgármester­gázszerelő­disznótenyésztő­nagyvállalkozó, aki térdig jár a pénzben, mert bárhová lép, ott tuti aranybánya van. Ezek után csak természetes, hogy elkezd vásárolgatni. Egy villa itt, egy ott, esetleg pár apróbb sziget, mifene. Aztán meg tuti aranybánya van. Ezek után csak természetes, hogy elkezd vásárolgatni. Egy villa itt, egy ott, esetleg pár apróbb sziget, mifene. Aztán meg annyi ilyen lesz, hogy néhányat elfelejt bevallani. Hát ki várhatná el, hogy mindenre emlékezzen? Az ő feje sem káptalan. Az legfőképpen biztosan nem. Ezzel szemben lehetséges, hogy nem túlságosan okos ember ez a Lőrinc. Mert például az egy dolog, hogy megfeledkezik ilyen apróságokról, mint
egy villa, vagy kettő, némi készpénz millárdok, de van, amit meg soha nem is tudott. Mint az orosz cégét például, amiben tulajdonos volt, de életében sem hallott róla. Luxusautóból...

folytatás ma 08:54... meg direkt azért van neki olyan sok, hogy minden nap másikat vezethessen és így tudja megjegyezni a napokat. Jó lehet ilyen végtelenül szerencsés gázszerelőnek lenni, de én nem irigylem Lőrincet. Mert tegyük fel, hogy egyszer csak kiderül, hogy az egyik villa nem is az övé, hanem másvalakié. Meg a másik villa is. Meg a sziget is, esetleg néhány bankszámla itt­-ott. Lőrinc meg – amilyen kis bumfordi – vagy nem akarja elhinni, hogy az nem az övé, vagy elkotyogja, hogy kié. Mert nem a fényes eszéről híres ő, hanem arról, hogy végtelenül jó barát. Meg szomszéd. Mészáros Lőrinc a Jóisten kegyelméből ilyen nagyon szerencsés és ez teljesen hihető magyarázat mindenre. Most még. Ha máshogy alakul, akkor előránthatja a néhány szavas szókincsét és hajtogathatja felváltva: nem tudtam, elfelejtettem, parancsra cselekedtem. Egyszóval lehetséges, hogy mégsem irigylem én a Lőrinc gazdagságát. Szeretek nyugodtan aludni, mert ha nem pihenem ki magam, szatyros lesz a szemem alja. Mint Lőrincnek.