„Tökéletesen lenulláztatok egy embert, egy társulatot, egy életet, egy művészi hitvallást, ambíciót. Gőgösek vagytok. Gyávák. Lehet, hogy el se olvastátok a pályázatot, nem is kell. Jordán 73 éve a pályázat. De ezt ti leszartátok.”
Ezt írta „jegypénztárosként” Gáti Oszkár, a győri Menház Színpad vezetője, mindenese közösségi oldalán a Weöres Sándor Színház igazgatói pályázatáról, amelyet újra kiírnak.
Korábban Jordán Tamás mellett tüntettek, a színház társulata őt támogatta, a Nemzet Színészei is mellé álltak, de Gáti szerint a kutya éppen a kollégáknál van elásva, nem a polgármesterhez kellett volna fordulniuk.
A színház élére ketten pályáztak: Dér András filmrendező és az alapító Jordán Tamás. Dér visszalépett, miután pályázata nyilvánosságra került. – írja a 24.hu.
A Vasárnap Reggelnek Eperjes Károly, az igazgatói pályázatot véleményező szakmai bizottság tagja azt mondta,
ƒ„morális támadás történt, amivel az egyik pályázót hátrányos helyzetbe hozták. Szerintem a bizottság bölcs volt, amikor elnapolta a döntést. Hogyan lehetne egy olyan helyzetben szakmai döntést hozni, amikor az egyik felet megfélemlítették és visszaléptették még a verseny előtt?”
Ő is elismerte, hogy politikai döntést hoztak.
„Mindenben politika van, csak az a kérdés, hogy jó vagy rossz politika. Ezen hosszan lehetne elmélkedni, de szerintem az mindenképpen rossz politika, amikor egy döntésből kikerül a morál.”
Gáti Oszkár a történtekkel kapcsolatban ugyanakkor azt írta Eperjesről.
„A Kossuth-díjas színész úrnak csípte a szemét, hogy egy másik kiemelkedő művész, aki létrehozott ezt-azt, még mindig igazgatni akar, fel akarja nevelni a „gyerekét”? Ő hordta a szíve alatt, megszülte és neveli tíz éve. Még öt év és nagykorú lehet? Vagy el kell venni tőle, mert most gyömöszöli bele a rosszaságot?
Szami! A Kossuth-díjnak nemcsak színészileg kell megfelelni, hanem morálisan is, tükörbe nem csak akkor kell nézni, amikor felragasztjátok a bajuszt és a szemetek alá 100 éves ráncokat festetek, ne adj’ isten parókát húztok a fejetekre.”
Gáti Oszkár megszólítja Dér Andrást is, aki szerinte a kakukk gúnyáját húzná magára, mint egy rossz színész, és beülne a tutiba.
„Egész mostanáig nem akartál igazgatni, ki hitette el veled, hogy értesz hozzá? Erőt, kitartást nem kaptál, csak egy bizonytalan bizonyosságot.
Az igazi színház – Gáti Oszkár szerint – az önkormányzat két és fél órás ülése volt. Azt végignézte, arról csak csendben jegyzi meg,
„jó volt, színház volt, igazi vásári komédia, és egyben komoly királydráma. Felvonultak a különböző műfajok összes szereplői, az intrikus, a rezonőr, a drámai szende, a hős, a naiva, a bolond, a király, a szolga, a gyilkos, a hóhér. A szép magyar beszéd nem mindenkinek sikerült.”
A többinek marad az osztozkodás a szégyenen.