Hamvas Bélát építkezésekre száműzte Lukács György ármánykodása, mégis úgy írt magyarul, „mint ahogy a tenger beszél önmagával”. Életében két műve jelenhetett meg, halála után szamizdatban terjesztették, harminc éve azonban folyamatos és töretlen a Hamvas-művek kiadása. 125 éve született az egyik legeredetibb válságkutató.

A vesztes háború, a Monarchia szétesése után apja nem volt hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák hatóságoknak, ezért kitelepítették őket, 1919-ben Budapestre költöztek.

A második világháborúban háromszor is behívták katonai szolgálatra. ’44 novemberében, amikor egységét Németországba vezényelték, megszökött, és feleségével Budapesten bujkált. A főváros ostroma alatt, 1945 januárjában Remete-hegyi lakásukat bombatalálat érte, elpusztult évtizedek óta gondosan gyűjtött könyvtára és több ezer oldal kézirata.

’48-ban – a dogmatikus kommunista kultúrpolitikát képviselő Keszi Imre és Lukács György sorozatos támadásai után – B-listára került, sorozat szerkesztői állásából felfüggesztették, majd nyugdíjazták.

Földműves-igazolványt váltott ki, és sógora szentendrei kertjét művelte, 1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőműberuházó Vállalat építkezésein volt raktáros és segédmunkás – közben szanszkritül tanult, latin, görög, héber, kínai szerzőket fordított. Nem mellékesen a vállalati ünnepségeken zongoristaként szerepelt, egyik főnökét pedig még az érettségire is felkészítette.

1968. november 3-án agyvérzést kapott, s négy nappal később, november 7-én meghalt.

Életében csak a Láthatatlan történet című esszégyűjteménye jelent meg 1943-ban, majd 1947-ben a Kemény Katalinnal közösen írt Forradalom a művészetben című tanulmánykötet. Halála után írásai szamizdatban terjedtek, a műveit övező hivatalos hallgatás csak 1983-ban tört meg A világválság című munkájának kiadásával, majd 1985-ben napvilágot látott 1948 és 1951 között írott zseniális regénye, a Karnevál.

Hamvas az úgynevezett szakrális metafizika utolsó nagy egyénisége, az egyik legeredetibb nézeteket valló válságkutató volt. Gondolkodásának középpontjában mindig az Egész állt, műveiben a hagyományt, az emberiség népen, fajon, nyelven, koron túli közös és egységes szellemi tudását vizsgálta, amelyet szerinte legtisztábban a szent könyvek közvetítenek. Ezért tanulmányozta a legkülönfélébb kultúrák, vallások írásos emlékeit, a Bibliától kezdve Lao-ce és Konfuciusz művein, Buddha beszédein keresztül a tibeti Halottaskönyvig.

Életében elhallgatás, magány és értetlenség volt osztályrésze, idővel azonban több posztumusz díjjal is elismerték munkásságát: 1990-ben Kossuth-, 1996-ban Magyar Örökség, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott.

(MTI)

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

lenn
Nem volt igaza sok mindenben, de mégis kemény volt a csávó.
Belefosott az egész világ arcába, de mivel nem a magyar a világnyelv, ezért sokan nem értették

Hamvas Béla?
Bár csak több ilyenünk lett volna.

orbán viktor butasága, mérhető.
orbán viktor, akarsz beszélni róla - a butaságod történetéről?
lenn
Szeretem Hamvas Bélát.
De csak azért, mert mások is szeretik, akiket én szeretek.
Ha mások is (akiket én nagyon szeretek) sokan szeretik, mi jogom van, hogy én ne szeressem?

Képzeld, én ismerem minden norvégok anyját.
Ő, gyönyörű!!!
Te még elképzelni sem bírod!
Azt hiszed ismered a szabályost?
Nem, nem ismered a szabályost.
Ő úgy szabályos, ahogy te még elképzelni sem bírod.

Én ismerem a szabályost.
Ennek ellenére nem mindig jó nekem.
Néha szenvedek.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.