Az 1956-os Intézet is megírta, hogy nyilvánvalóan Pruck Pál van a fotón, aminek értelmében Schmidtnek, ahogy ígérte, bocsánatot kellene kérnie, de nem hajlandó. Ebben a sztoriban most már szinte minden benne van, gyönyörűen jellemzi a kormányt.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Pontosabban a megfelelni vágyás és arrogancia legyőzi a maradék szakmaiságot is
Mottó:
Mária már megint halat sütött!
A történet többféle tanúságot is hordoz; egyfelől fontos momnetuma ártunk és qurmányunk mentalitásának, gondolkodásának és viselkedésének, és jól mutatja azt is hogyan alakul a világ a mindenáron igazodni akarók számára.
Érdekes fordulat állt be a Pruck – Dózsa ügyben, pontosabban az üggyel kapcsolatos hivatalos álláspontban nem állt be fordulat. A ki van a Schmidték fotóján mini-balhé azzal ment függőbe, hogy: Kancsi Mancsi azt követelte, hogy „az 56-os Intézetet utasítsák arra miniszteri szinten, hogy az 1956-tal kapcsolatos emblematikus fényképeket azonosítsák be”.
Nos a dolog úgy alakult, hogy „kérése” meghallgatásra talált. Az intézet elvégezte a vizsgálatot és megállapította, hogy „ egyértelműen Pruck Pál van a fotókon, és nem Dózsa László.”.
Schmidték az eredményt nem találják megfelelőnek, mondván „az 1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel”.
Amiben nincs semmi meglepő,
egyfelől; hisz vélhetően nem az igazság feltárására kaptak utasítást, hanem Kancsi Mancsi támogatására, amit jól mutat, hogy a közelmúltban az intézet munkatársait megrendszabályozták, mert nyilatkozni mertek,
másrészt; ennek a nincs semmi újnak is meg van a valós relevanciája: „lévén az eddig meglévő bizonyítékok is a Pruck család igazát támasztották alá.”.
Egyébként is közismert – nem véletlenül vagyunk többen, akik eposzi jelzőként a hivatásos történelemhamisítónak szoktuk titulálni – Schmidt asszonság a történelmi dokumentumok helyett az általa kiválasztott „tanúk” emlékeire hagyatkozik!