Terjedelmes cikkben világítja meg Dudás Gergely, az Index főszerkesztője a lap eladásának körülményeit és a jelenlegi tulajdonosi felállást (az Index.hu Zrt. 100%-os tulajdoni hányadát a Magyar Nemzetben és a HírTv-ben is érdekeltséggel bíró Pro-Ráta Holding Zrt.-hez került, amely azt a „Magyar Fejlődésért Alapítványra ruházta). A záró gondolataiban ezt írja:
„...leginkább dühösek vagyunk. Dühösek, hogy nem lehet nem reális veszélynek tekinteni, hogy a kormányzat elfoglal mindent, amit tud, és propagandakiáltvánnyá süllyeszti, mint szegény megboldogult Origót. Dühösek, hogy a hitünk szerint függetlenül, kizárólag szakmai szempontok alapján és legjobb tudásunk szerint készített újság oligarchák ügyletének tárgya lehet. Hogy ott tartunk 2017-ben, hogy az egyik utolsó és biztosan a legnagyobb normális újságként a lehetséges forgatókönyvek közül még jobbnak kell értékelni, hogy egy Simicska pillanatnyi érdekeinek és – gondolom, ő annak tekinti – gesztusának köszönhetően egy ilyen tranzakció jelentheti a pillanatnyi biztonságot, de közben el kell viselnünk a keze nyomát.
De dühből sem lehet jó újságot csinálni. Márpedig az Index nemcsak jó újság – elnézést a szerénytelenségért –, hanem a mai beszűkült magyar nyilvánosság egyik legfontosabb eleme, a néhány utolsó, műhelymunkára, valódi oknyomozásra, a kormányzat, a hatalom ellenőrzésére, a klasszikus őrkutya szerepre képes szerkesztőség egyike. És egyelőre az is marad.”
De, ugyan mondjon már olyan államot, ahol nem így van. Csak nyugaton, üzletembernek, vagy média mogulnak hívják, keleten pedig oligarchának a gazdát.
Ha nem tetszik, akkor viszont el lehet tolni a bringát szabadon. -> igaz dühösen.
Tsokolom ez a mai valóság és a gyakorlat.