Dzsudzsák sírva fakadt a meccs végén - Mi is!

Aki sportol, tudja, hogy nem mindig győzhet. A győzelmet ugyanis sok minden befolyásolja. A tehetség, a felkészülés, a környezet, a lelki állapot, a nyomás, az esetleges bírói tévedés vagy részrehajlás és nem utolsó sorban a szerencse. A baj tehát nem az, hogy Európa legnagyobb törpeállama, Andorra, amelynek csak 1994 óta van labdarúgó szövetsége, legyőzött minket. S nem is az, hogy egy olyan csapat, amelyet nem jegyeznek a futball világában, s amely 2000-től 2016-ig – három meccs kivételével – minden selejtezőn kikapott, 1:0-ra verte a magyar válogatottat. Megesik az ilyen a legnagyobbakkal is. Az ország, amely egykor egy Aranycsapattal dicsekedhetett, és amelynek Nyilasiék voltak az utolsó méltó utódai, most nyomokban sem tartalmaz nézhető, élvezhető futballt. Fújhatunk Ronaldora, csinálhatunk róla gúnyolódó mémeket, nevezhetjük homoszexuálisnak (szégyenkezik is emiatt minden értelmes ember), de nem mondhatjuk rá, hogy tehetségtelen, hogy botlábú, hogy nem dogozza ki a lelkét...