Az ok: az egyre dráguló munkaerő költségét, illetve az áttételes adókat a fogyasztókra terhelik a vállalkozások. Elszabadultak az élelmiszerárak: a kenyér 4,5 százalékkal, a sajt 7,2 százalékkal, a disznóhús majdnem 15 százalékkal drágult egy év alatt. És magasabb a rezsi, illetve többe kerül a gyógyszer – utóbbi 4,7 százalékkal. (...)
Forrás:
debreceni-hirhatar.hu
Feltöltő: Olvasószerkesztő
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
7 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Az a baj, fideszes testvérek, hogy ez a balga nép (leszámítva benneteket) még mindig inkább a zsebének hisz, a füle helyett.
A megoldás: Még több plakát, még több tv-reklám és persze mindezeket a baráti médián és naná, hogy a barátok, rokonok zsebén keresztül kell ömleszteni ennek az értetlen népnek.
Földönfutóvá lettem e csodálatosan erősödő, növekvő pályára állított, felfelé ívelő, mocskos pöcegödörben. Azonban ne legyenek kétségeink! Az út már jó, erősödünk. A gazdaság növekedő pályán. Ismerjük. Ismerjük? Nyolcvankilenc óta azt harsogják a fülünkbe, hogy most már jobb lesz. Akkor azzal nyugtatgattak, hogy a sok lemaradás miatt kell tíz-tizenöt év, és akkor elérjük a nyugati életszínvonalat. Azóta eltelt már kétszer annyi, és messzebb kerültünk a jóléthez, mint korábban bármikor. Aztán beterelődtünk az Unióba is, hogy végre felzárkózzunk a fejlettekhez. S mi van ma? Még messzebb kerültünk a jóléttől. Most huszonhét év elteltével már arról szól a rege, hogy legalább húsz, huszonöt év kell a felzárkózáshoz. (Persze akkor, ha a többiek közben egy helyben maradnak.) De már a (nyomor)növekedés pályáján vagyunk és jó a (lepusztító) teljesítmény, meg legfőképp az irány! Az irány, ami csak épp a javakat megtermelők felé nem visz semmit, vagy csak alig valamit. Akkor most mégis, mi van itt? Talpra álltunk, vagy még dolgozunk azon, hogy talpra álljunk? Hanem megálljunk csak! Miért kellett nekünk mindig a talpra állással bajlódnunk? Tán mindig fellökött bennünket valaki? No de, akik elől jártak, mert mondjuk vezettek, ezt nem látták? Valakik miatt mindig buktunk, de a mi munkánknak köszönhetően mindig talpra is álltunk, vagy próbálunk talpra állni. Akkor most ki a hibás a folyamatos zuhanásokért?
Új hozzászólás