Komoly társadalmi problémára hívja fel a figyelmet egy kétperces rövidfilmben Mucsi Zoltán, aki ezúttal nem szidja senkinek az anyját.
"Szívszorító, könnyfakasztó" – ezekkel a szavakkal jellemzik a Deadlens Pictures Hope (Remény) című kisfilmjét, amelyben Mucsi Zoltán szerepel, és közben narrátorként egy Ady-verset szaval.
A film egy súlyos társadalmi problémára, az előítéletre akarja felhívni a nézők figyelmét, és megjelenik benne a szomorúság, kilátástalanság, majd a végén az önzetlen szeretet is.
...a világ minden részén aktuális lehet és érthető is!..
Mikori a film?
k
Látatlanban szélesre, befogadóra tártam a lelkem, és bár jól indult a történet, de nem lett jó vége.
Ez csak egy pótcselekvésre ösztönző miniizé.
Nem az a baj alapvetően, hogy az emberek nem jók, hanem az, hogy valamiért képtelenek elfogadni az egyetlen jót.
Szeretet?
Az embereknek fogalmuk sincs az igazi szeretetről.
Az emberek mondják: "Szeretlek."
Aztán azt mondják: "Már nem szeretlek."
Ez a ma, igen, holnap, nem, holnapután vissza az egész, és kezdődik minden elölről - ez nem szeretet.
"Szerelmeseknél", ez csak egy érzelmi önbecsapás, libidó bullshit;
Családtagoknál meg egy beleszületett - a vér kötelez - bullshit.
Az igazi szeretet nem ilyen.
Az igazi szeretet örökké szeret.
Az igazi szeretet elítéli a gyilkost, és nem védi - tud .különbséget tenni jó és rossz között.
A gyilkos anyja szereti a fattyát, az áldozat anyja sosem szerette a tulajdonoltját.
Mély víz ez...
Azért lesz ennek a világnak vége - csúnyán, tűz által - mert nem tudja mi az igazi szeretet..
Armageddon Baby
Ha azt írta volna a firkász, hogy "itt van egy pár perces film, nézd meg és figyeld mit érzel közben..." - hiteles maradt volna.
De így?