A magyar parlamentarizmus történetében valószínűleg nem történt meg az, ami most. Kétharmados törvényből lett feles, úgy, hogy a jogszabálynak a címe és tartalma totálisan kicserélődött, csak tárgysorozatba vételi sorszáma maradt meg. Mindez azért, mert a Fidesz rettenetesen feldühödött a Jobbik ellene indított plakáthadjáratán.
Forrás:
hvg.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
6 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kit akartok megfélemlíteni? A POLGÁROKAT? Menjetek ti a francba, ahányan csak vagytok!
Nem az ellenzék, nem is ellenség hanem ennek az országnak a polgárai, akik élnek azzal a jogukkal, hogy tiltakozzanak a faszságaitok ellen. Tudod, hülyegyerek? Magyar állampolgárok. Olyanok, akiknek az adójából ti dőzsöltök, akik a seggetek alá tolják a luxusautót, akik fizetik a luxuskurváitokat és akik annyi fizetést biztosítanak nektek, pártkatonáknak, amiből úri módon meg tudnátok élni. De nektek az sem elég, hanem folyamatosan loptok, kiraboljátok a munkaadóitokat és akkora arcotok van, hogy azt már csak egy baromira nagy szívlapáttal lehet betakarni. Ez meg is fog történni előbb, vagy utóbb.
Ne félj, mert már nincs mit féltened. Kit érdekel? Aki megválasztotta, nem ezért választotta. Hogy ránk telepedjen, mint egy rohadt nagy segg és levegőt se lehessen venni, ha nem akarja. Bűnöző. Bűnözők mind, egytől egyig. Igen, maffia és ki kell mondani. A jog régen nem létezik. A maguk gyártotta szabályok szerint játszanak, de nem szabad elfogadni ezeket a szabályokat. Nem szabad az ő játékukat játszani, mert ott csak veszíteni lehet. Igen, ez diktatúra. Akkor is, ha nincs fizikai retorzió, ha nincs kínvallatás, nincs kivégzés. A diktatúrának ezer arca van. Ez az egyik. Ez a sunyin vigyorgó, aljas. Az is diktatúra, amikor nem tudsz lépni, lélegezni, létezni, csak akkor, ha az ő szabályaik szerint teszed. Ha nem mersz. A félelem érthető, de megengedhetetlen, minél jobban félünk, annál jobban fognak
kizsákmányolni és megalázni! Félsz kimondani a gondolataidat, ha keresgéled a szavakat. Igen, ez is diktatúra. Nem szabad szépíteni, nem kell díszes papírba csomagolni a mocskot. Annak kell nevezni, ami. Ki kell mondani. Szembe kell fordulni vele, vissza kell ugatni, ordítani kell. Ki kell röhögni. Újra és újra, minden rohadt nap kiröhögni. Elmondani újra és újra, hogy
hazudtok! Hazudtok, loptok, eláruljátok mindazt, aminek szolgálatára szegődtetek. A félelem nem segít. Nem lehet mindig túlélésre játszani, mert lassan elfogy az ok, amiért érdemes túlélni. Elfogy a levegő körülöttünk és elfogy a jövőnk. A gyerekeink jövője. Ezek rabolják el, akik hazugságokkal körülbástyázva, a félelmeinkre, hallgatásainkra felkapaszkodva másznak egyre feljebb. Ne félj, mert már nincs mit féltened.
A jogászkormány – szakmáját soha egyetlen napot nem gyakorolt – eltorzult feje tegnap előadta a rablómesét, hogy neki a legokosabb Kósán kívül senki nem parancsolhat, miközben tudta, hogy f@szt kell neki hazajönni, ha egy feles törvénybe is be lehet pakolni azt, amit csak kétharmaddal lehetne átvinni. Ennyike. A saját maguk által hozott törvényeket is telibehányják, mert megtehetik. Mert ebben az országban csak a nagyon egyszerű, nyomorult kisembernek kötelező betartani a törvényeket, a jogászkormány azt csinál, amit akar és amit nem szégyell. Gondolom, már részegen fetrengenek valahol és csapdossák a térdük kalácsát, hogy visszarángatták a sok barmot a nyári szabadságukról azért, hogy jól kib@sszanak velük. És tényleg. Ez van. Most az a feladat, hogy bevegyük: a városképnek bármi köze van ahhoz, hogy ki, milyen listaáron hirdethet és hogy a közpénzzabáló CÖF-re nyilván nem vonatkozik semmi ennek a gennyedék törvénynek az előírásaiból. Szép ez, gyönyörű ez. Egy túlhatalommal rendelkező, aljas csürhe gátlástalan, egyben gyáva húzása. Amelynek gyakorlatilag egész kormányzása alkotmányellenes, illegitim geci húzásokra épül. Nincs kétharmad? Leszarjuk. Leszarunk mindent, ezek csak formaságok. A lényeg, hogy amit akarunk, azt bárkin és bármin átlépve megcsináljuk. Akárki döglik is bele. Átvitt értelemben és szó szerint egyaránt.
Új hozzászólás