Furcsa időutazást tettünk a csernobili atomerőműben és a körülötte lévő lezárt zónában, ahol emberből meglepően sok van, sugárzásból meg kevés.
Forrás:
Index
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Magyarország lakosságát 1986-ban tájékoztatni kellett volna a Csernobilban történtek később várható egészségkárosító hatásáról, és meg kellett volna adni a választás lehetőségét minden nagykorú állampolgárnak, hogy igényt tart-e az ilyen helyzetekben alkalmazandó gyógyszerre. A katasztrófavédelemnek lett volna a feladata ... szerintem. Nagy mennyiségű jódot adnak ilyenkor, hogy felszívja a pajzsmirigy és telítődjön vele. Konkrétan Norvégia a külszolgálatain lévő dolgozóinak már a katasztrófa megtörténtét követő napon elküldte a tablettákat. És megkérdezték a magyar alkalmazottakat is, itt, a követségen, hogy igényt tartanak-e rá. Ez itt történt, Budapesten, a nagykövetségen, és azért is bátorkodtam írni, amit írtam, mert minket is megkérdeztek, hogy igényt tartunk-e rá? . És egyre többen vagyunk, segítségre van szükség ! Mert a pajzsmirigy működése, különösen hogyha nincs kezelve, kihat nagyon sok szervre, ellehetetenítheti az ember életét. Hát hogyha segíteni szeretne az ember, akkor próbálkozik ... és ez a próbálkozás egy lépése. Mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy csatlakozna-e, avagy sem. A kálium-jodid tablettát kellett volna mindenkinek adni.