Stohl András nem olyan bátor, mint Schilling Árpád, de már megfordult a fejében, hogy kimegy az utcára tüntetni.
Fotó: youtube.com
A Magyar Narancs készített interjút Stohl Andrással. A színművészt többek között arról kérdezték, hogy mennyire jellemző a színházi szakmában, hogy a művészek – Schilling Árpádhoz hasonlóan – nyíltan el merik mondani a véleményüket a politikáról.
"Én ugyanúgy kiabálnék, mint Schilling, csak gyáva vagyok hozzá. Ezt nagyon nehéz nekem beismerni, mert elvileg én egy macsó férfi vagyok. Legszívesebben ordítanék, de nem merek. Tartok a következményektől. Hogy mi lesz velem, de nemcsak velem, hanem a környezetemmel is."
- vallott őszintén a színész.
Stohl azt sem titkolja, benne van, hogy kimegy egy-egy tüntetésre, de előadást emiatt soha nem mondana le.
"Egyszerűen nem értem, hogy amikor nap mint nap egyre több dolog derül ki a politikusok és a barátaik ügyeiről, hogyan lehetséges, hogy minden csak két-három napig téma, aztán elfelejtjük, mint egy bulvárhírt."
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Mert az, bulvár!
Sose feledd: amíg él a kapitalista piacgazdaság, addig a politikus és az újságíró hazudik.
Félelemből, rosszindulatból, megbízásból, felelőtlenségből, alul tájékozottságból, de hazudik!
Honnan lehet felismerni a hiteles és független forrást?
Nincs recept, nincs módszer, Ember kell hozzá.
Már nincs idő félni, már nincs idő gyávának lenni. Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt írnám, hogy szerencsére Magyarországon sajtószabadság van, objektív, független tájékoztatás van, még véletlenül sincs cenzúra és egydimenziós állami propaganda, ezért sehol nem fordulhat elő, hogy egy kultúrával kapcsolatos cikk azért nem jelenhet meg, mert Alföldi Róbert szerepel benne. Ja, nem. Pont most derült ki sokadszorra, hogy a fideszes nemzeti kultúra-felfogásba nem fér bele Alföldi. Hát ez egy ilyen világ! Nem két nap alatt lett ide. Beteg, perverz, mérgező világ ez. Ahol Alföldi Róbertet, vagy Stohl Andrást a magánéletük miatt lehet pellengérre állítani amikor arról beszélnek: felháborítónak tartják, hogy milyen világ már ez. Ahol a kultúra kizárólag az lehet, ami magán viseli a hatalom iránti feltétlen lojalitás bélyegét. Itt már minden félelemben töltött nap luxus. Ehhez képest már az is túlmutat a cinkos némaságon, hogy valaki felismeri, hogy fél, hogy elérték, hogy fél. Előbb-utóbb muszáj lesz legyőzni a félelmet. Az pedig ezzel kezdődik. A felismeréssel.
Ha jön a szavazás, a fülkében nem kell félni. Oda teszed az X-et, ahová te jónak látod.
Új hozzászólás