Elszabadultak az indulatok a feszült helyzetben, több diák is akadt, aki nem bírta cérnával.
Fotó: Krizsán Csaba/MTI
Szombaton 10-től 24 óráig sztrájkolnak a Tesco-dolgozók. Az üzletlánc a kiesett munkaerőt diákokkal próbálja befoldozni.
A HVG azt írja, egyes sajtóinformációk szerint megfélemlítés zajlik az áruházakban, és hatalmas nyomás alatt dolgoznak a diákmunkások. Szárnyra kapott egy olyan hír, miszerint
Egerben az áruházvezető munkára kényszerítette a diákokat, akik emiatt sírva dolgoznak.
A Tesco sajtóosztálya viszont azt közölte, hogy nem az áruház vezetője, hanem a sztrájkoló munkatársak helyezték őket nyomás alá.
Hevesi Nóra, az áruház kommunikációs vezetője azt mondta, elfogadhatatlannak tartják a fenyegető és bántalmazó viselkedést, és határozottan felszólított mindenkit a kölcsönös tiszteletre.
A kommunikációs vezető a szakszervezeti vezetőknek is üzent, arra kérte őket, hogy felelős viselkedéssel tartsák kordában az indulatokat, intsék mérsékletre a sztrájkoló kollégákat, és tudatosítsák bennük, hogy ahogy a vállalat és annak vezetői nem helyezik őket nyomás alá, nem fenyegetik és nem akadályozzák őket a sztrájkban való részvételben.
37 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Viszont a véleményem fenntartom: az a nép, amelynek ifjai nem akarnak világmegváltók lenni, annak annyi.
Szerintem az is sokat tesz a tarsadalonmert, aki rendesen dolgozik, es akkor megy utcara , amikor egy jo ugyert kell kiallni. Ehhez viszont nem kell semmilyen part tagjanak lenni. Az, hogy minden valasztaskor valamelyik part mellett kell voksolni, ez is megoldhato, hiszen ismerem a part programjat, amelyik erdekel.
Azokat vetem meg, akinek 2014-ben az egy programot jelentett, hogy "Folytatjuk" Mert ez volt a fidesz ossz megnyilvanulasa program ugyben...
Termeszetesen a Te velemenyed a Tied, az enyem pedig az enyem.
Utólag derült ki, hogy egész jól megtanították nekünk a kapitalizmus természetét az általános iskolában és a gimiben, felnőttként pedig a középfokú foxi-maxin. A rendszerváltás után sokunknak az lett a meglepi, hogy a bőrünkön tapasztaljuk évtizedeken át mindazt amiről még a nyolcvanas években felnőtt dolgozóként úgy gondoltuk, hogy majdan a rendszerváltás utáni szabad világban, pláne a fejlett huszonegyedik századi EU-ban már elképzelhetetlen. Pl., hogy az ifjúságnak néhány kivételtől eltekintve halvány lila gőze sincs manapság arról, hogy mit jelent a hétköznapokban a szolidaritás és mire számíthatnak kívülről jött sztrájktörőként. Nagyon sajnálatos, hogy mindezt a gyakorlatban kellett megtapasztalniuk. Nemcsak egyedül az ő hibájuk, hogy szorult helyzetükben a síráson kívül semmi más nem jutott eszükbe.
Új hozzászólás