Dózsa (László) országa

A botrányról botrányra bukdácsoló, a forradalom emlékét ócska cirkuszi mutatvánnyá züllesztő emlékév elmúlt, valójában a legjobb lenne elfelejteni. Ezt a történetet is csak azért érdemes felidézni, mert miközben Dózsa László nevétől és konfabulációitól volt hangos a nyilvánosság az elmúlt évben, arról mind ez idáig egyetlen szó sem esett, hogy a Nagy Imre-per öt kivégzett mártírja közül négyen – Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József – éppen száz éve születtek. Ezek a hazafiak egy szabad és független Magyarországért vállalták a mártíromságot, áldozták fel életüket. A számomra már gyermekkoromban valóságos legendává vált, rettenthetetlenül bátor Szilágyi József így fogalmazta meg vérbírái előtt, a halál árnyékában közös ars poeticájukat: „…ha októbernek nincs más jelentősége, nincs más eredménye, csak annyi, hogy megmutatta, hogy a magyar nép, Rákóczi, Kossuth, Petőfi népe a zsarnokságnak a szocialista mezbe öltöztetett válfaját sem hajlandó eltűrni, hanem...